Közelebb hozták a pápai diákokhoz Márait

Márai Sándorról tartott elő- adást Czetter Ibolya főiskolai tanár a Türr István Gimnáziumban. Hauber Károly magyartanár, az előadás szervezője elárulta, Márai amellett, hogy felkapott író, természetesen része a tananyagnak a 12. évfolyamon. Az előadásnak, amit a végzős diákokon kívül a 9. A osztály is meghallgatott, két hozadéka volt. Egyrészt a tanulók sok információt megtudhattak az író, költő, újságíró életéből, illetve megszerethették Márait az előadó felkészültsége, közvetlen személyisége, élményszerű előadásmódja által.

Mária Sándor 1900. április 11-én, Kassán született, nagy múltú polgári családba. Ez fordulópont volt, ugyanis mindvégig szerette és gyűlölte is ezt a tradíciót. A világháborúkat követő történelmi berendezkedésben nem tudott megalkuvó módon sem hallgatni, sem írni, ezért 1948-ban emigrált. 1956-ban a Szabad Európa Rádió tudósítójaként visszamerészkedett Bécsig, de a fejlemények láttán tovább vállalta a keserű száműzetést. Élt Svájcban, Olaszországban, New Yorkban, végül San Diegóban telepedett le. Meghatározó, hogy feleségével, Matzner Ilonával (Lola) több mint hat évtizedig hű társak voltak, azonban örök trauma maradt néhány hetes korában elhunyt kisfiuk, Kristóf halála. Bár magánéletéről hallgatott, de keserűségének ez is oka volt – tudtuk meg az előadótól, aki megjegyezte, a mai tizenévesekhez nehezen lehet eljuttatni Márait, mert érték- és világnézetük pontosan az a tömegtársadalmi szemlélet, amit Márai merőben elutasított. Sem műveltségének, sem megszenvedett életének nincs ma olyan varázsa, mint amilyet megérdemelne.

– Talán a lázadó, igazságkereső mivoltát meg lehet mutatni a diákoknak. Valahol tiszteletre méltó, hogy a világgal szemben is vállalja, hogy ember. Tehát felmutatja az öntörvényű embert, az individuumot. Azt hiszem, titokban mindannyian arra vágyunk, hogy ne tömeglények legyünk, hanem kiemelkedjünk – fűzte hozzá.

Czetter Ibolya felelevenítette, hogy Márai sokáig tiltott gyümölcs volt. Bár korábban is tudott róla, de műveihez nem lehetett hozzájutni, csak 1989 – halála és a rendszerváltás – után. Ekkor azonban „rávetette magát” az évről évre megjelent alkotásokra. Elsőként a Naplók, illetve az Egy polgár vallomásai révén szeretett bele, mert a nagy ideálnak tartott életfelfogás, magatartás, elvrendszer mellett emberek közt kifürkészhetetlen titkokat, valamint olyan emberi problémákat talált a művekben, amelyekkel mindenki találkozik élete során.

– A műveiben megfogalmazott problémák mint stílusművészt is nagyon magas polcra tették nálam. Nyelvezete, különleges kifejezőkészsége, és a magyar nyelvhez fűződő szemlélete mélyen érdekelt, ebből írtam disszertációmat is – tette hozzá Czetter Ibolya.