2018.11.04. 19:39
Átmulatott éjszaka után jól jött egy kávéházi gábli
Egy átmulatott éjszaka után szomorú ébredéssel, háborgó gyomorral egy igazi úr elindul, hogy elfogyasszon egy nyugtató gáblit, azaz villásreggelit, vezette be a vendégeket a kávéházak korabeli világába Magyar Kinga, a kasszírnő a Hamvas Béla Asztaltársaság „Kávéházi gábliján” Balatonfüreden, a Borcsa étteremben a hétvégén.
Magyar Kinga kaszírnő kávét kínál Bóka Istvánnak, Balatonfüred polgármesterének, mellette Cserép László, a Hamvas Béla Asztaltársaság titkára
Fotó: Kovács Erika/Napló
Korabeli szokás szerint főhajtással köszöntötte a vendégeket Máté P. Gábor, a fess főúr. Magyar Kinga, a csinos kasszírnő, a gábli háziasszonya pedig csengőszóval jelezte, hogy új vendég érkezett, akiket asztalhoz kísért Pingiczer Szilárd zongoramuzsikája mellett.
Azt, hogy elődeink mivel csillapították gyomrukat egy átmulatott éjszaka után a kávéházakban, úgy délelőtt 10 óra körül a jelenlévők is megkóstolhatták Varju Viktor séf jóvoltából, aki szalonkocsonyát, Pethes-féle velőscsontos, eperleveles húslevest, mangalicakarajt gombás csuszával, meg diós-málnás Blaha Lujza-tortát kínált, mellé egy pohár idei Zenitet a Figula Pincészetből. A kávés italokat Lukács Róbert barista varázsolta a csészékbe, bögrékbe, hosszú nyakú üvegpoharakba.
- Ezek az étkezések nem véletlenül voltak az étvágytalanság, a családi veszekedések okozói, mert később ki tudott még ebédelni otthon? – idézett Szilágyi Tibor Kossuth-díjas színművész irodalmi betétekből, érzékeltetve a kávéházak hangulatát. „A kávé legyen forró, mint a pokol, fekete, mint az ördög, tiszta, mint az angyal, édes, mint a szerelem, meg kellene keresztelni. A kávéház? A pompa színtere, ahol fekete márvány mellett makaóztak a vendégek, és a pincérek egy pillantásból értették a kedves vendég kérését, aki sokszor gyógyulni jött ide”, hangzott el.
Saly Noémi író, muzeológus utalt arra, hogy 1000-ben írták le először a kávét mint orvosságot, azóta tart a diadalútja. Hozzánk a törökök hozták be, majd 1714-ben jelenik meg az első kávés. Az első kávéházak a 17-18. században nyitottak, virágkoruk az első világháborúig tartott. A pincérek aszpirint is adtak, ha kellett, nem volt számukra lehetetlen feladat. Az író felidézte a kasszírnők, főurak, kávéfőző mesterek, kávéházak világát, utóbbiakat a kommunizmusban bezárták, helyükön önkiszolgáló étterem, festék- és könyvesbolt működött, a legendás New York kávéházból sportáruház lett. Aztán a ’90-es években újra sok kávézó, kávéház, majd romkocsma nyílt.
Cserép László, a szervező asztaltársaság titkára azt mondta, a kávéházaknak, amelyeket szívesen felkeres ő is, különleges hangulata van a helyszín, a beszélgetések, a finom ételek miatt.
