Huszonöt éve alakult a Paloznaki Hímzőkör

A 25 éves jubileumi kiállításon Mihalcsik Márta, a Nemzeti Művelődési Intézet szakreferense Wass Albert szavaival köszöntötte a jelenlévőket.

– Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a magyar, bárhol éljen is. Majd beszédében méltatta a Paloznaki Hímzőkör munkásságát. – Huszonöt év egy közösség életében szép idő. A mai világ azt sugallja, hogy kis energiával a legnagyobb hasznot vedd ki az élet nyújtotta lehetőségekből. Fogyassz, vásárolj, cseréld le a tárgyaidat. A népi kultúra egészen más üzeneteket hordoz. Megbecsüli a tárgyba fektetett szellemi és kézi munkát, örök értéket közvetít. Az alkotó, értéktudatos közösségi lét, az ember lelki egészségéhez is hozzájárul. A közösségi alkotás gyógyszer az egyén számára. A kreativitás boldoggá, egészségessé tesz – hangsúlyozta Mihalcsik Márta.

Kezdetben több tájegység hímzésén keresztül öltéstechnikákat tanultak meg a tagok. Több forrásból gyűjtés indult el a Balaton-felvidéki fehér hímzés mintakincse után, majd ezek a kincsek rövidesen újrafogalmazódtak a hímzőkör tagjainak ügyes kezei nyomán.

– Két könyv is megjelent munkásságunkról. Számos elismerést kaptunk, de a legnagyobb sikerünk a 2015-ben elnyert Gránátalma-díj – büszkélkedett joggal Szuperné Bohus Judit.

A hosszú évek alatt 900 kézimunka készült el. Teljes templomi garnitúrát adományoztak a helyi katolikus és a csopaki református templom számára, újrafogalmazva a Balaton-felvidék mintakincsét. A Paloznaki Hímzőkör tevékenysége azért is példaértékű és hiánypótló, mert éppen az értékek átadásában, a hímzés megismertetésében és felelevenítésében mutatkozik meg. Szinte ők az egyetlen szakkör Veszprém megyében, amely ilyen régóta, magas szinten és eredményesen működik. Mihalcsik Márta ezután Szuperné Bohus Judit munkáját dicsérte, aki évtizedek óta fáradhatatlanul végzi munkáját, irányítja a népművészeti közösségek tevékenységét.

Hal­latlan energiákkal, mindig újabb és újabb ötletekkel, lelkesen, de szelíd szigorúsággal tervez és szervez, követeli meg a minőséget. Az eredeti forrásokat nemcsak összegyűjti, hanem feldolgozza és újrafogalmazza a népi iparművészet elveinek megfelelően. Előre gondolkodik, tudja, hogy az alkotás hosszú folyamat, így már a csoporttagok kezében van a 2019-es mezőkövesdi Kisjankó Bori pályázat, és a 2020-as békéscsabai 100 ró­zsás és az élő népművészet országos pályázatok elkészítendő anyaga.