Örömtáblát és lakatfalat avattak a sümegi közkében

Végh László polgármester az avatóünnepségen arról beszélt, hogy milyen jó a sümegieknek, hogy ilyen szülöttei vannak a városnak, mint Tót Endre és András Ferenc Kossuth-díjas filmrendező.

– Gyermekkoromban én is többször átmentem a közkén, amelynek van egy varázsa, hiszen más városokban nemigen talál az ember ilyen szűk kis sikátort. Pláne olyant, ahol Tót Endre örömtábláit is elhelyezik. Az külön öröm, hogy mostantól a közkében lesz egy pad, ahova a szerelmesek leülhetnek és a falon elhelyezett kis lakattal megpecsételhetik szerelmüket. Minden, amivel hagyományt teremtünk, hasznos egy városnak. Igen, 2018-ban is lehet hagyományt teremteni, hogy az utánunk jövőknek legyen mibe kapaszkodniuk – mondta a polgármester.

András Ferenc azon gyermekkori emlékeit idézte, amelyek a közkéhez kötik. – Egyszer a barátaim megtréfáltak, hogy itt áthaladva jól megvernek, úgyhogy sokáig nem töltött el jó érzéssel, ha áthaladtam a közkén. Sokáig nem is tudtam, mit is jelet a szó, hogy sikátor, de aztán rájöttem, hogy nekem is van ilyenem Sümegen, a közke. Ez hatvanöt évvel ezelőtt történt, azóta nem jártam így, pedig gyakran járok a városban.

Tót Endre gondolatait Bóna-Czafit Zsófia olvasta fel. Mint kiderült, gyermekkora titokzatos, kivilágítatlan átjárója a szerelmesek találkahelye volt. A közke a két utca közötti korridor, amelynek már a neve is álmodozásra késztette, a misztikum rejtélyes világába űzte képzeletét. Szorongott is a közkétől, nem mert átmenni rajta, valami édes borzongás visszatartotta attól, hogy megismerje. Azt beszélték, a közkében boszorkányok tanyáznak az éj sötétjében – vallott gyermekkori élményeiről az ünnepelt, akinek a közke két végén elhelyezett örömtábláit is felavatták az ünnepen. Majd az eseményre meghirdetett pályázatra érkezett emlékező sorokkal, rajzokkal ismerkedtek meg a jelenlevők.