Kézműves remekek a Nemzeti Szalonon

A Műcsarnokban megrendezett Nemzeti Szalonok sorában az idén népi kézműves mes- terek, művészek mutatkoznak be, akik alkotómunkájukban a népművészeti hagyományt tekintik ihlető forrásnak.

Innen tehát a kapcsolódás, hiszen köztudott, hogy az egykor építésznek készülő Sebő Ferenc zenei, művészi karrierje a kezdetektől szoros kapcsolatban áll a népművészettel, ő maga nemcsak gitáros, hanem tekerőlantos is, énekes és dalszerző, valamint a hazai táncházmozgalom egyik alapítója. Ahhoz a „nomád” nemzedékhez tartozik, amely az 1970-es években új, friss szemléletet hozott a népművészetről korábban alkotott képbe. Így például a néptánc lekerült a színpadról, és a táncházmozgalomban éledt újra, vagy a kézműves tárgyak a funkció és a forma előtérbe helyezésével életre keltek, és újra bekerültek a mindennapi használatba.

Mindezek hatására a népi kultúra megélhetővé vált – hangsúlyozta Sebő Ferenc a rendhagyó tárlatvezetésen, majd arról mesélt, egykor hogyan élték át az autentikus népzenével való találkozást. – Átütő erejű volt, amikor először széki zenét hallottunk Halmos Béla barátommal és évfolyamtársammal a rádióban, és megismertük Kallós Zoltán erdélyi gyűjtőmunkáját. Nagyon hamar mi is ott találtuk magunkat, és megdöbbentünk, hogy a székiek még azok szerint a hagyományok szerint élnek és végzik a munkájukat, szórakoznak, mint évszázadokkal korábban. Náluk még létezik a „bennszülött kultúra”, hatalmas élmény volt az érintetlen zenei világ, amit mi újnak éreztünk, pedig ez volt igazán a régi! Szóval fordítva zajlott ez a folyamat, miközben szerte a világban egyre terjedt és mindent betöltött a rockzene.

Ebben a szellemileg inspiráló időszakban egymásra talált a zene, a tánc, a kézművesség, az építészet, a társművészetek, valamint az akkor bontakozó ökotudatos szemlélet. Az azóta eltelt ötven év bebizonyította, hogy ez a mozgalom nem tiszavirág-életű divat volt, nem egy lázadó, fiatal generáció szubkultúrája, hanem sokkal több annál.

– Ma már elmondhatjuk, hogy a hagyományőrzésnek ez a modellje a szellemi világörökség része lett, ismert, hogy kisugárzó, magával ragadó, közösséget kovácsoló hatására számos országban – követve a magyar mintát – elindult a táncházmozgalom. Norvégiában például a magyar modell alapján népművészeti egyetemet is alapítottak. Egy sor, kihalásra ítélt hagyományos mesterség tudása maradt fenn a mai kézműves meste- rek keze által – emelte ki Sebő Ferenc.

Számára azonban mindennél fontosabbak a régi hangszerek, amelyek hangzása egészen más, mint a korszerű instrumentumoké. A duda, a tekerőlant, de a brácsa és a hegedű is másként szólt. Az értékmegőrzésnek köszönhetően – amelyben Bartók Béla és Kodály Zoltán járt az élen – szerencsére megszólalnak még ma is.

A Kéz / Mű / Remek. Népművészet. Nemzeti Szalon 2018 című kiállítás ezt az örökséget tárja a közönség elé. A kiállítás 12 termében a tárlat látogatói betekintést nyernek a táncházmozgalom kezdeteibe, majd teremről teremre láthatják, hogy a hagyományos paraszti kultúrából merítő kortárs kézművesség miképpen teheti szebbé, gazdagabbá mai életünket, megmutatva népművészetünk gazdagságát, sokszínűségét.

Az alkotóművészek – több száz kortárs kézműves – a mai korunkban is használható, szerethető tárgyakkal mutatkoznak be, tehát nem régiségeket, nem egy letűnt világ emékeit, hanem vadonatúj, korszerű eszközöket és használati tárgyakat, lakásdíszeket, öltözékeket láthatunk a történelmi Magyarország nevezetes tájainak, népi stílusainak, motívumainak mai értelmezésében.

Az augusztus 20-ig nyitva tartó kiállítás ideje alatt a látogatók is kipróbálhatják a kézművesség fortélyait, a különleges hangszereket, vagy egy-egy jeles naphoz kötődő programsorozat keretében közös táncban, éneklésben vehetnek részt.