Györgydeák György Magánmitológia című kiállítása a Csikász Galériában

Ki volt Györgydeák György?

Györgydeák György Székesfehérváron született, 1958. március 2-án. Most lenne hatvan éves, de már tíz éve nincs köztünk, fiatalon hagyott itt bennünket, köszöntötte a Csikász Galériában nyílt kiállítás vendégeit Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza Veszprém igazgatója. Györgydeák György képzőművész Veszprémben érettségizett, Balatonkenesén élt. A veszprémi bakonyi múzeumban tíz évig grafikusként dolgozott, kilenc éven át a Cigányfúró című folyóirat művészeti szerkesztője, több évig a Művészetek Háza munkatársa volt. Képzőművészeti ismereteit autodidakta módon sajátította el. Egész életében szabadúszóként dolgozott. Megye- és országszerte, s a határokon túl is tucatnyi kiállítása volt, rajzait, grafikáit heti- és havilapok rendszeresen közölték. Alkotásait többször nívódíjjal jutalmazták. Műveit – ahogy egész életét – átjárta a humor, a kalandvágy. Kiállított Berlintől, Helsinkin át New Yorkig, de a Balatontól hosszú időre sosem tudott elszakadni. Munkái, ahogyan az egész élete, kötődnek a Balatonhoz és a természethez.

Akivel hallgatni lehetett jókat

Gyuriról beszélni olyan nehéz, mint Gyurival beszélni. Vele hallgatni lehetett jókat. Kevés olyan ember van, akivel hallgatni jó. A hallgatás nemcsak csendet jelent, fogalmazott Porga Gyula, aki még Balatonkeneséről ismerte őt. Gyuri mitológiát teremtett Kenesén és mi is a mitológia része lehettünk, mondta a polgármester.

A kiállítást megnyitó Kő Boldizsár képzőművész felidézte gyerekkori emlékeit, édesapját mély barátság fűzte Gyurihoz, nagyra becsülték egymás művészetét. Gyuri úgy nézett ki, mint az alkotásai, Matula bácsit is megidézte. Humor, gúny, irónia jellemezte őt, hatalmas érző szív dobogott benne. Akár rajzolt, akár evezőt faragott, szobrot készített, mindig lehetett arról tudni, hogy azt Gyuri készítette. Művészeti alkotást hozott létre mindenből, amit talált: uszadék fából, madzagból, kócból, szögekből, homokból, gipszből, agyagból, avítt használati tárgyak darabjaiból, foszlásnak indult textilneműkből, bútortöredékeiből, gyerekeinek eltört játékaiból állította össze Bübüjeit (bájosan bumfordi szobrait, bábuit) és táblaképeit. Kincseket gyártott, folyamatosan. Olyan művész volt, mint a csónakázó ember, akit a folyó visz magával. Kő Boldizsár beszélt a művész szerepéről. A művész feladata, hogy segítsen az embereknek tájékozódni. Gyuri a látható, materiális világot mint egy verset, úgy mutatta be. Olyanok voltak a képei, szobrai, mint egy-egy vers: „értem, miről szól, de fogalmam sincs, hogy az micsoda”. Alkotásai zsigeri titkot hordoznak, belső érzéseket váltanak ki belőlünk, közölte. Gyuri soha nem akart megfelelni az elvárásoknak, nem törődött azzal, ki mit mond, mit gondol róla. Olyan volt, mint egy szerzetes: fölfelé, befelé figyelt.

2600 alkotás

A kiállítás két kurátora Hegyeshalmi László és Tóth Eszter, aki egy éve leltározza Györgydeák György műveit, életművét katalógusban foglalja össze. 2600 alkotást vett leltárba, a Csikász Galériában nyílt kiállításon több mint 200 látható, a korai munkáktól kezdve egészen az utolsókig, a finnországi út és a nyugat-szaharai művészeti expedíció élményééig. A megnyitón a galéria minden terme zsúfolásig telt az érdeklődőkkel, Györgydeák György családtagjaival, barátaival, ismerőseivel.