Mindennapi fogságaink

– Mindazok, akik áhítatos lélekkel imádságaikat elvégzik, és élő hittel a vízzel megmossák arcukat,  beteg testrészüket, vagy isznak abból, meggyógyulnak – idézett egy írást a szentmise főcelebránsa, Mokos János, a devecseri plébánia kormányzója. – Ezt nemcsak őseink mondják, hanem mi magunk is tapasztaljuk. Kérdés, hogy mi magunk most tapasztaljuk-e mindazt, amiről az ősök tanúságot tettek. Akik ma ide eljöttek, Boldogságos Szűz Mária hívta ide őket. 

– A szentmisében nemcsak a börtönben lévő keresztényeket kiváltó fogolykiváltó rend szerzetes tagjaira gondolunk. Valójában a fogság nem csupán azt jelenti, hogy be vagyunk zárva egy terembe, szobába, amely kulcsra van zárva, és nem tudunk kijönni onnan, hanem megtapasztaljuk saját életünkben, hogy megannyi fogságtól szenvedünk. Gondolhatunk itt betegségekre, nehézségekre, küzdelmeinkre, mindenféle megpróbáltatásra, a függőségre, amelyektől nem tudunk szabadulni. Megannyi fogság, amelyből várjuk a szabadulást. Valahol a lelkünk mélyén mindannyiunknak ott van a szabadulás utáni vágy, mert eljöttünk ide, mert hallottuk őseinktől, vagy mi magunk tapasztaltuk, hogy ez egy szent hely, mert az irgalmas Istennel való találkozás a a helye. Itt, a környezetünkben van Isten által küldött jel. Ez láthatóvá vált a 14 évvel ezelőtti vörösiszap-katasztrófa idején, amikor a környéken elpusztult az élővilág, ám a kút és környéke tiszta maradt, és az új élet lehetősége ragyogta be. Ez a kút szent, mert az isteni szeretetnek és irgalmasságnak a jele. Isten gondoskodik rólunk, szeret minket, legyen bármilyen megpróbáltatás, küzdelem, Isten képes új életet adni nekünk. 

– Milyen hihetetlennek és lehetetlennek tűnt akkor, hogy mi egyszer ismét itt ünneplünk. Zöldellő fák, nyíló virágok, madarak hangja. Isten új életet adott. Ha a természettel ilyen kegyes, akkor milyen kegyes lehet velünk, az ő legcsodálatosabb teremtményeivel, akik mind az ő képmását hordozzuk. Ez a kút Isten szeretetének és irgalmasságának a jól látható jele. Nekünk pedig észre kell venni ezt a jelet. Aki eljöttek, észrevették. Akik hittel jöttek és áhítatos lélekkel kérik Istent, megadja nekik. Minden lépésünk, szavunk, cselekedetünk a hit eszközeivé kell hogy váljanak. Valljuk meg, hogy hiszünk Istenben, és  mindabban a csodában amit képes az életünkben véghezvinni – zárta beszédét a devecseri plébánia kormányzója.

Mokos János köszönetet mondott Sidó László gondnoknak és csapatának, akik egész évben rendben tartják a kegyhelyet és környezetét.