Szalay-Berzeviczy Attila a nagy háború nyomában

Történt pedig, hogy 2014-ben lehetetlen küldetésre indult. Idézzük az ő szavait: ”… az első világháború századik évfordulója alkalmából én egy olyan könyvön kezdtem el dolgozni, amely nem csupán tartalmában tér el és jelent újdonságot az összes korábbi első világháborús kötethez képest, de egyben megismételhetetlen is. 2014-ben ezzel az ambiciózus tervvel vágtam bele a több mint nyolc évig tartó időutazásba egy D4-es és egy D5-ös Nikon fényképezőgéppel a nyakamban, aminek során harctérről harctérre jártam végig a nagy háború egykori színtereit a világ ötvenhét országában... Lefotóztam az összes jelentős centenáriumi megemlékezést, emlékművet, katonai temetőt, valamint a helyi hagyományőrzők által életre keltett csatákat, időrendben követve a háború száz évvel korábbi történéseit.” Szalay-Berzeviczy Attila több tízezer kilométert tett meg minden elképzelhető járművel, és persze gyalogosan, hogy emblematikus helyszíneket, csatatereket, városokat, kikötőket, lövészárkokat, magaslatokat, emlékhelyeket kapjon lencsevégre. A szó szoros értelemben bejárta az egész világot Helgolandól a Szaharáig, Írországtól Szamoáig. Ez már önmagában is rendkívüli teljesítmény, azonban még arra is figyelnie kellett, hogy részt tudjon venni a jelentősebb centenáriumi megemlékezéseken, hűen a munka koncepciójához. Ehhez a szükséges engedélyeket, vízumokat időben be kellett szereznie. A szerző szerint a szervező munka volt a könyv elkészítésének legnehezebb része, a kitartás és a leleményesség próbatétele, ugyanakkor a mű nélkülözhetetlen pillére, hiszen a megemlékezések kötik a mához az egykori hadi eseményeket, s kiderül, melyik ország (kontinens) miként adja meg a tiszteletet.

A könyv műfaját nehéz meghatározni, de nem is szükséges. Ami kivételes, az nem besorolható. Egyszerre történelmi összefoglaló, fotóalbum, képes útinapló és riport is, hiszen a szerző időrendi sorrendben követi az eseményeket: tájak, emlékművek, hagyományőrzők harci bemutatói követik egymást a lapokon. Történész ilyesmire nem vállalkozik, ennek ellenére Szalay-Berzeviczy Attila a történészi munkát sem kerülte meg. Könyvtárnyi forrást felhasználva készült fel, csatáról csatára, célratörő rövidséggel írja le napról napra a háború menetét. Ezek a rövid ismertetések izgalmas olvasmányt kínálnak mindarról, amiről, valljuk be, méltatlanul keveset tudunk. A szövegek egyébként a teljes objektivitást szem előtt tartva nem ítélkeznek nem orientálnak. A mű külön érdeme, hogy a képaláírásokat a szerző úgy szerkesztette, hogy a történelmi összefoglalók lényegét belefoglalta, ilyenformán aki képeskönyvként forgatja, teljes képet nyer a háború menetéről.

A két kötetet lapozgatva hamar kiderül, bizony hiányosak az ismereteink azokról az európai politikai folyamatokról, amelyek végeredményben Szarajevóhoz vezettek. Gavrilo Princip 1914. június 28-án merényletet követett el Ferenc Ferdinánd trónörökös, és felesége Chotek Zsófia ellen. Megtorlásként a Monarchia hadat üzent Szerbiának. Így kezdődött. Princip egyébként éppen szendvicset vásárolt bizonyos Moritz Schiller csemegeboltjában a szarajevói Appel rakpart és a Ferenc József utca kereszteződésénél. A boltból kilépve vette észre a trónörökös – egyébként téves útvonalon haladó – automobilját, tehát a vak véletlen játszotta kezére a lehetőséget, hogy a végzetes lövések eldördüljenek. A csemegebolt épülete ma múzeum. Homlokzatára a centenáriumkor drapériát függesztettek, rajta ezzel a felirattal: „Az utcasarok, ahol kezdetét vette a 20. század.” Igen, akkor értek véget a boldog békeidők, következtek a borzalom évi. Az első világháború halottainak száma 8,5-9 millióra tehető, ebbe még belegondolni is nehéz. Európa térképét újra kellett rajzolni, a Monarchia széthullott...

Olvashatunk a Marne-i csodáról, a Lusitania elsüllyesztéséről (ezzel együtt a német tengeralattjáró flottáról), a gorlicei áttörésről, Bagdad elestéről, Isonzóról, és Doberdóról, az erdélyi ütközetekről, a Verdun-i csatáról és sok minden másról, amiről eddig már valamit hallottunk, és még többről, amiről soha, mint például a Tanganyika tó hadihajóiról. Szalay-Berzeviczy Attila munkájának nagy érdeme, hogy figyelemmel van a részletekre, az apróságnak tűnő érdekességekre a hadi eszközök fejlődésére is. Megtudjuk, hogy Anthony Fokker holland repülőgépmérnök az első, aki olyan vadászgépet tervezett, amely előre, a propellerek között is tudott tüzelni. Ez a gép gyökeresen megváltoztatta a légi hadviselést, pedig akkor még a zeppelin léghajók is szolgálatban voltak, megbombázták a brit kikötőket, sőt, Londont is. A legnagyobb, 230 méter hosszú zeppelin Afrikába is eljutott. A harckocsit az angolok találták ki a támadó gyalogság védelmére. A rombusz alakú tankokat először 1916 szeptemberében vetették be a somme-i csatában. Az amerikai Henry Gunther közlegény volt a hadviselő nemzetek utolsó katonája, aki elesett a nagy háborúban. Tizenhat perccel a fegyverszünet életbe lépése előtt szuronyt szegezve egyedül indult rohamra a német állások ellen.

Hanthy Kinga