A mi iskolánk

Schultz Zoltán, a Lovassy László Gimnázium igazgatója mosolyog, amikor a beszélgetést Volkra Ottó hajdani veszprémi püspökkel kezdem; 1711-ben ő hívta Veszprémbe a piarista rend képviselőit. – Így van, és mi szívesen vállaljuk a jogelődöt. Ezt a jogfolytonosságot 1986-ban az akkori Művelődési Minisztérium meg is erősítette. Azt szoktam mondani, a leginkább huszonegyedik századi, egyébként háromszáz éves iskolának kell lennünk ahhoz, hogy ilyen sikeresek lehessünk. 

A viszonylag nagy létszámú intézményben húsz osztályban 630 diák tanul négy évfolyamos képzésben, de bármit választ a jelentkező, lovassys pályafutása a nyelvi előkészítésre létrehozott nulladik évfolyammal kezdődik. Ezután jön a matematika, az informatika, a német nemzetiségi, az emelt szintű angol vagy az általános tantervi képzés. Az igazgató nagyon szerencsésnek látja a képzési struktúrát, mert mindegyikben van ugyan egy erős szál, de az nem kizárólagos, így minden területen vannak kiemelkedő eredmények. Az örökölt hagyományok közül elsőnek említi a szakmai igényességet, amit a meghatározó művészeti és sporttevékenységek követnek – minden területen vannak kiemelkedő humán eredmények is. A rendkívül színes iskolai élet miatt minden tanár talál magának olyan osztályt vagy csoportot, aminek az órákon kívüli életébe is be tud kapcsolódni, ez az oka a sokféle fakultációnak is. Fontos a művészeti nevelés, ezért is tudtak nagyobb lélegzetű rendezvényekkel kapcsolódni az EKF-évhez. A Lovassy mindig befogadó és elfogadó közeget jelentett, jellemző, hogy a régi tanulónyilvántartásokban még a felekezeti hovatartozás is megtalálható – ma természetesen már nem kérdeznek ilyen adatot.

Az iskola presztízse segít abban, hogy ne legyen tanárhiány, de ezzel együtt is izgalmas évek elé néznek, hiszen a következő 5-10 évben a tanári kar harmada lecserélődik a nyugdíjazások miatt. Pályakezdő kollégák most is vannak, ketten közülük úgy lépnek be szeptemberben első munkahelyükre, hogy igazából visszatérnek, hiszen itt voltak diákok. Végül egy másik lovassys diák kerül szóba: a Párizsban aranyérmes Rasovszky Kristóf úgy vett részt a riói olimpián, hogy az edzéseket tanulmányaihoz igazította és az iskolától semmi extra kedvezményt nem kért.

Lassan két évtizede, hogy Imre Vera tanárnő nyugdíjba vonult, de azt mondja, ma is úgy megy be az iskolába, és ott úgy is fogadják, hogy oda tartozik. Talán nem is tud objektív lenni, mert az eltéphetetlen kötelék 1961-ben keletkezett, amikor elsősként belépett az akkor még a várban működő Lovassy-gimnázium kapuján. Hogy akkor mi volt a vonzó az iskolában? Az oktatás magas színvonala – pár tanárt még a piarista rendszerből is örököltek –, meg a tanórán kívüli sok szakkör, irodalmi színpad, énekkar, továbbá a gyermekközpontúság. Említi az akkori neves igazgatót, Knoll Jánost, aki tudatosan építkezett a diákokkal való bánásmódban, tartotta fenn a tantestület egységét, hangsúlyozta a piarista hagyományokat, a következetességet, a szigort, az igényességet, aminek számokban is mérhető az eredménye. Akkor is fontos volt a tehetséggondozás, például a mai Mendelssohn Kamarazenekarnak is a Kováts Péter vezette Lovassy-zenekar volt az elődje. Véleménye szerint, ahogyan korábban, ma is tény, hogy a gyerekek és szüleik is szeretik az iskolát. Az Öregdiákok Baráti Köre elnökeként a tanárnő arról is mesél, hogy a civil szervezet Közösség néven díjat alapított, amit az érettségi mellé adnak át az adott évfolyam által leginkább közösséginek tartott végzősnek. A baráti kör tagja, a Pannon Egyetem korábbi rektora, Friedler Ferenc pedig Knoll János-díjat alapított, amit évente egy-egy pedagógus vehet át a tantestület és a diákok szavazata alapján. 

Imre Vera tanárnő idén augusztus 20-a alkalmából Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapott, az indoklás szerint több mint harminc éven át nagy elhivatottsággal végzett pedagógiai munkája, valamint sokoldalú közéleti szerepvállalása elismeréseként. 

Végül, hogy a helyi viszonyokról egy diák véleményét is megismerhessük, az ősszel tizedik osztályt kezdő Mohosi Rékát kérdeztem. – Mindenképpen gimnáziumba szerettem volna menni. A Lovassy mellett az döntött, hogy van német nemzetiségi tagozata, mert általánosban is német tagozatra jártam. Olaszfaluból járok be, a pályaudvar is közel van, de igazából nagyon sok jót hallottam az iskoláról, amit diákként én is tapasztalok. Ijesztgettek, hogy nehéz lesz, meg rideg a légkör, hát ez nem igaz. Az a nagyon jó a suliban, hogy milyen támogatóak a tanárok, látszik rajtuk, mennyire szeretik a munkájukat. Örülünk annak is, hogy a Német Nemzetiségi Önkormányzat mennyire támogatja a tagozatot, de kapnak támogatást az angolosok is. Tagja vagyok a diákönkormányzatnak, ami nagy megtiszteltetés, mert a Lovassyban nagyon jó a diákélet, például én is nyelvprogramra mehettem Erasmussal. Sok mindent szervezünk és a társaink szinte tolonganak a pluszmunkáért, mert olyan jó együtt – fogalmazott a diák.