A pozsonyi csatára emlékezett a Palotai Turul Társaság

A megemlékezésen Sztanke Zoltán, a Palotai Turul Társaság titkára beszélt a 907-ben zajlott ütközet jelentőségéről az emlékezőknek. Úgy fogalmazott, a pozsonyi csata egy hősi eposz, melynek tündöklő fénye, a mai napig beragyogja a magyarság múltjának dicsőséggel teli égi ösvényét. 

– Már június 17-én 907-ben roppant sereg gyűlt össze Ensburg vára és Szent Flórián kolostora között, ahol maga Lajos király is személyesen jelen volt. Az itt megállapított hadjárati terv szerint a német haderőnek, mely legnagyobb részben nehéz gyalogságból állt, három hadoszlopra osztva egyszerre kellett előnyomulni, s a Duna völgyében működni. Mind a három hadosztály akadálytalanul nyomult elő Pozsony tájáig, miután az Ensen innen lévő magyar csapatok a túlnyomó erő elől visszavonulva, az ellenségnek szabad tért engedtek. A magyar haderő vezetői, mielőtt erejüket összpontosíthatták, csak apróbb lovas csapatokkal nyugtalanították a salzburgi érsek hadosztályát, mely a további előnyomulást veszélyesnek tartva, Pozsony irányában megállapodott, s a könnyű magyar lovasság csatározásai ellen csak célszerűleg megerősített táborában találhatott biztonságot. Miután azonban a nemzetségek zászlóaljai megérkeztek, az összes magyar haderő az ellenség hadtesteit külön-külön, s legelsőbben is a főpapok táborát határozá megtámadni. Iszonyú volt a viharként rohanó magyar lovasság támadása, nyilaik zápora tetemes veszteséget okozott a bajorok sűrű soraiban – mondta el Sztanke Zoltán.

A megemlékezés zárásaként a Palotai Turul Társaság tagjai koszorúkat helyeztek el és mécseseket gyújtottak a kopjafa talapzatánál.