Bethlen István gróf 150 éve született

A téma aktualitását az adja, hogy éppen 150 éve született gróf Bethlen István, a korszakalkotó államférfi, a hazánk sorsát befolyásoló politikusok közül máig talán az egyetlen, akit még ennyi idő távlatából is egyértelműen pozitív véleményekkel illetnek. Avatott ismerője a korszaknak Gali Máté, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának kutatótanára, az est előadója, aki hangsúlyozta, hogy bár napjainkig úgy hivatkozunk rá, hogy a „trianoni” Magyarországon élünk, valójában ez a jelző téves, mivel az 1947-es párizsi békeszerződésben elcsatoltak további három falut, az úgynevezett „pozsonyi hídfőt”, így annyival is csökkent és változott hazánk területe.

Négy fő oka volt az Osztrák–Magyar Monarchia, valamint annak részeként a történelmi Magyarország felbomlásának: a dualista állam soknemzetiségű jellege, a 19. század végére az Ausztria–Magyarország körül megváltozott állami környezet, az első világháborúból győztesen kikerülő nagyhatalmak stratégiai érdekei, továbbá a világégés befejeztével a Kárpát-medencében kialakult polgárháborús viszonyok. Emellett számszerűsítve: a régi Magyarország közel 300 ezer négyzetkilométeres területéből és 21 millió fős lakosságából hazánk új határai 93 ezer négyzetkilométert fogtak közre, a lakosság száma pedig 7,6 millióra csökkent. 

Határon túlra került a gazdasági erőforrások zöme, ám nemcsak a gazdasági, a társadalmi konszolidáció is kemény diónak ígérkezett. 1920–1921 folyamán, az egymást gyorsan váltó kormányok idején született a vagyon- és erkölcsvédelmi törvény, bevezették a numerus clausust, a Nagyatádi-féle földreform keretében törpebirtokokhoz jutott kétmillió ember, de meg kellett küzdeni az utolsó magyar király, IV. Károly visszatérési kísérleteivel is. Utóbbi megítélésében más véleményen volt Teleki Pál miniszterelnök és Horthy Miklós kormányzó. Nézeteltéréseik következménye Teleki távozása lett, valamint az erdélyi származású főúr, a széles látókörű Bethlen István miniszterelnöki kinevezése 1921. április 14-én. Politikai pályája nem volt előzmények nélküli, ő volt például a Párizs környéki béketárgyalásra induló magyar delegáció főmegbízottja is.  

Bethlen István a lelke mélyén legitimista volt, támogatta volna a Habsburg-restaurációt, de reálpolitikusként arra a véleményre helyezkedett, hogy „legyen először ország!” Ahhoz pedig, hogy ez elmondható legyen, meg kellett szilárdítania a központi államhatalmat. 1922-ben választójogi kormányrendelet született, amely Budapest és a vidéki törvényhatósági jogú városok kivételével visszaállította a dualizmus kori nyílt szavazást. Sikerült nagy kormányzópártot is teremtenie, Egységes Párt néven. A kialakított politikai, közjogi szerkezet a ’20-as évek elejétől 1944-ig, a német megszállásig működött. Bethlen szociális intézkedései közül kiemelkedik a kötelező baleseti és betegségi biztosítási törvény, illetve az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező jogszabály elfogadtatása. A szociális jogok tekintetében az ipari munkásság és az állami alkalmazottak helyzete nemzetközi mércével mérve is jónak volt mondható, azonban a népesség nagyobb hányadát kitevő mezőgazdasági népességé alacsony színvonalon maradt.

Bethlen István kormányfősége alatt 29 minisztert „fogyasztott el”, akik közül gróf Klebelsberg Kuno képviselte az állandóságot, aki a kultusztárcát, a két világháború közötti időszak sikerágazatát vezette. A gróf vallotta: „A magyar hazát ma nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Úgy vélte, hogy a szellem és a művelődés eszközeivel kell harcolni a hazáért. A kormányzat olyannyira támogatta a törekvéseit, hogy a tárcájának az 1920-as évek második felére már háromszor annyi költségvetési forrást biztosított, mint a legelején. Az új határokon túlról „menekülő” egyetemeket befogadta Magyarország, az európai nagyvárosokban létrehozott Collegium Hungaricumok pedig sok tehetséges fiatalnak tették lehetővé a külföldi tanulmányokat. Ők a végzésük után hazatértek, itthon kamatoztatva tudásukat. Az alsóbb néprétegek számára felemelkedést biztosított a népiskola-építési program, amelynek keretében felhúzott ötezredik tantermet Szegeden adták át.  

A könnyűipar fejlődését vámtarifatörvény segítette, és az ország gazdasági szuverenitása szempontjából fontos volt az önálló jegybank létrejötte 1924-ben. Mivel az országon belüli tőkeképződés üteme alacsony volt, a fejlődéshez népszövetségi hiteleket vett igénybe a Bethlen-adminisztráció. A kockázatos lépésnek meglett az eredménye, a konszolidáció végére például erőteljes ipari növekedést lehetett realizálni. Bethlen tevékenységének ismerői kiemelik külpolitikai téren a revíziós törekvéseit, és azt, hogy igyekezett szövetségeseket keresni gazdasági és politikai céljai eléréséhez. Bethlen István bukását a nemzetközi tőkepiacok 1929-ben végbement összeomlása okozta. Lemondását 1931. augusztus 1-jén nyújtotta be, és többé nem is tért vissza a kormány élére.