Európa biztonsága és az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája

Mivel Kiss Rajmundot, az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola diplomáciai műhelyének vezetőjét az utolsó pillanatban máshova szólította a kötelesség, a pódiumon az iskola további három képviselője foglalt helyet. A geopolitikai műhely kutatóival, Szeghő Patrikkal és Kozma Klementinával kollégájuk, az Oroszország-specialista Vigóczki Máté György beszélgetett. 

Ahogy a mindennapok eseményeiből kiderül, Magyarországról nézve is izgalmas kérdés feltérképezni, hogyan minősíthető az Egyesült Államok és Európa viszonya. – Még nem ellenfelek, de vannak területek (például technológiai, gazdasági szegmensek), amelyeken már versenytársakként lépnek fel – jelentette ki Kozma Klementina, bemutatva, hogy a két világrészt több mint száz éve köti össze stratégiai partnerség. A II. világháború után Amerikából érkezett az a Marshall-segély, amelynek segítségével korábbi partnerei helyreállíthatták a gazdaságukat. Még a háború vesztese, Németország is általa erősödött meg, majd lett a 70-es évek közepére Európa erős állama. A 2008-as válság után már az derült ki, hogy az Európai Unió lemarad az USA gazdasági fejlődéséhez képest, katonai, biztonságpolitikai szempontból pedig kiszolgáltatottá vált a „világ csendőrének”. A katonai védelmi rendszert tekintve – bár igaz, hogy a NATO-tagországok professzionális haderőre álltak át – az európai államok összességében sokkal kisebb erőt képviselnek, leépítették a katonai létszámot, keveset invesztáltak a technikai fejlesztésbe, gyakorlatilag teljeskörűen az USA-ra számítottak. Ezért döntött úgy 2017-ben a Trump-adminisztráció, hogy az európai tagországokat – azokat végigjárva – rá kell ráébreszteni, hogy nem az amerikai adófizetők feladata szavatolni Európa biztonságát. 

– Különleges az angolszász országok, leginkább az USA és az Egyesült Királyság viszonya is, ami mára katonai szempontból is szoros partneri kapcsolatként jellemezhető. Komplikálta az együttműködést a britek kilépése az Európai Unióból – taglalta Szeghő Patrik, aki kiemelte, hogy bár az amerikai nagyvállalatok már mindenütt jelen vannak Európában, jó részük központja az unión belül is Írországban koncentrálódott, jelentős fejlődéshez juttatva a korábban gazdaságilag elmaradott térséget.

Érdekes helyzet az is, hogy míg az Egyesült Államoknak mára Kína jelenti az első számú kihívást, addig az Európai Uniónak Oroszország, és nem csak a háború miatt. Mivel az uniónak Kína és Oroszország is gazdasági partnere, kettejük ellenségeskedése negatívan érint minden együttműködést. Elhangzott, az Európai Uniónak célként a stratégiai autonómiát kellene megvalósítania, de a sok kis állam eltérő érdekei, történelmi traumái miatt, bármilyen versenyről legyen szó, számolni kell a hátránnyal!