Baán Izsák bakonybéli perjel: egyszerűbben, a nagyobb jó érdekében

Egy esztendővel ezelőtt, 2023 kezdete kapcsán – a Covid és az energiaválság okozta bizonytalanság közepette – Izsák atya arról beszélt lapunknak, hogy készül szabadon elfogadott hiányokra, önként vállalt leegyszerűsödésre, lemondásra. Azóta eltelt egy év, ezért megkérdeztük tőle, mire vezetett ez a hozzáállás. "Van ennek a témának egy nagyon gyakorlati, a fenntarthatóság szempontjából érvényes vonulata. Sikerült-e, sikerül-e egyszerűbben élni? Az emberi természet olyan, hogy ha rá van kényszerítve, akkor könnyebben megy ez, ha nem, akkor kevésbé. Mi a monostorban az áramfogyasztásunkat észszerűsítettük. A nagy fogyasztókat, a hűtőket végignéztük, a fűtést átgondoltuk és jelentősen visszavettünk a komfortfokozatból. Ez hasznos volt, felfedeztük, hogy a kevesebb is elég, de a szerzetesi élet persze amúgy sem a luxusról szól. Most, hogy az energiaárak már nem olyan magasak, ez a szint marad, de már nem kényszerít további gondolkodásra ezen a téren" – kezdte válaszát a bencés szerzetes. 

Személyes szinten szintén értelmezhető, amit Izsák atya évkezdő gondolatként 2023-ra vonatkozóan megfogalmazott. Vállalhatjuk az önként lemondást 2024-ben is azért, hogy a közösség, a bolygó, az emberiség sorsa pozitívabb irányban menjen. "Hiába a szabályozás, ha az egyén nem áll ebbe bele. Szerintem továbbra is alapfeladat mindenkinek, akit az emberiség és a bolygó sorsa foglalkoztat, hogy átgondolja, hogyan tud kevesebbet autózni, kevesebb energiát felhasználni, kevesebbet szennyezni. Akármilyen spiritualitással él az ember, ez fontos, nem kell ehhez kereszténynek lenni. Most nagyon érezzük, hogy ez előrelépés lehet" – hangsúlyozta Baán Izsák, aki Szóra bírt magány című új könyvében a bocsánatkérésről is írt és jelentőségéről lapunknak is beszélt. 

Izsák atya úgy véli, hogy a közel-keleti konfliktus kapcsán az látszik, az erőszakspirálra nincs más gyógyír, mint visszalépni és ami a saját hatalmamban áll, amit megtehetnék a másikkal, arra valami nagyobb jó érdekében azt mondani, hogy nem teszem meg. "Ha erőszakkal érvényesítjük a hatalmunkat, az mindig újabb sebeket, veszteségeket, újabb erőszakot fog szülni, a kiengesztelődésre való törekvés, a bocsánatkérés, a világbéke az egyén szintjén kezdődik. Én megtorlom-e a sérelmeimet vagy kész vagyok arra, hogy elengedjem, elhordozzam a fájdalmat, a szenvedést. Valami nagyobb jó érdekében megtehetem azt, hogy határt szabok magamnak, a saját erőmnek, lehetőségeimnek. A megosztottság – itthon is – szintén újabb sebeket ejt. Csak az lehetne a megoldás, hogy ki-ki egyéni szinten belátja: nem kell mindent kimondani, számonkérni a másikon, megtorolni, az orra alá dörgölni, ezzel csak a saját helyzetünket rontjuk sokszor" – mondta el a perjel, és ez 2024-re egy jó útmutató lehet.