Ha nagy a szeretetvágyunk, mi előlegezhetünk szeretetet, vallja a bakonybéli szerzetes

Szóra bírt magány címmel jelent meg a Szent Mauríciusz Monostor perjelének új könyve, s bizony érdemes megszólaltatni mélyebb bensőnket. A kötet alcíme az, hogy Közösségben Istennel és egymással, ezért a beszélgetés során a kisközösségek szerepéről szintén szó esett, menekülőutat jelenthetnének, ha baj van a világban, mégsem mindig vállaljuk a lemondást, amivel az azokhoz tartozás jár. 

Izsák atya a korai szerzetesség irodalmát hasonlítja össze a jelenkori útkereséssel, hangsúlyozza, hogy az alázat és a megalázkodás nem ugyanaz. Az interjú során közvetlenül beszélt azokról a személyes benyomásairól, amiket a konstantinápolyi pátriárka bakonybéli látogatása során élt meg. Úgy tűnt, protokolláris jellegű lesz a látogatás, ám változott is a menetrendje I. Bartholomaiosz kérésére, aki a zöldbe szeretett volna kimenni, és a várttal ellentétben atyai jellegű beszélgetés alakult ki a főpap és vendéglátói között. A közeledő advent kapcsán pedig az foglalkoztatja Izsák atyát, hogy ha úgy érezzük, nem szeretnek minket eléggé, megoldás lehet-e erre a helyzetre, ha magunk szeretetet előlegezünk. Tehetünk eszerint kezdeményező első lépéseket, nyithatunk mások felé a szeretet jegyében, amiből sosem kapunk annyit, amennyit szeretnénk, legalábbis úgy érezzük. A bencés szerzetesnek erről is érdekes meglátásai vannak.