A doni hősökre emlékeztek Pápán

1943. január 12-én indította meg támadását a szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban, melynek következtében a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét.

A doni áttörés 81. évfordulójára a Pápai Huszár Egyesület által szervezett emlékrendezvény a korabeli tábori élet megelevenedésével, fegyverbemutatóval, kiállítással és második világháborús filmhíradókkal kezdődött az Erzsébet ligetben. A történelmi bemutatókat követően a II. világháborús emlékműnél azok az elhunyt, megsebesült és fogságba esett magyar honvédek emléke előtt tisztelegtek, akiknek véráldozata a mai napig velünk él. 

Hende Csaba beszédében kiemelte, a magyar katonai vezetés a 30 év fölötti, sőt, inkább a 35 év körüli férfiakat hívta be sorkatonaként, tartalékosként a második magyar hadseregbe, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy az első világháborúban a 18 éves és afölötti korosztályokat mozgósítva egy óriási demográfiai lyuk keletkezett a magyarság testén.

– Épp ezért aztán már nős, gyermekes, adott esetben többgyermekes apákat hívtak be, hogy ezt elkerüljék. Ennek azonban az lett a következménye, hogy rengeteg hadiárva és nagyon sok hadiözvegy maradt a Don-kanyarban elesettek után – mutatott rá a korábbi honvédelmi miniszter. – A hadigondozásról szóló törvényt 1939-ben alkották meg, amely nagyvonalúan biztosította a hadiözvegyek, hadirokkantak és hadiárvák méltó ellátását. 1947 után a kommunista államhatalom megvonta ezeket az ellátásokat. Erről azért kell megemlékezni, mert ilyet egyik volt szocialista országban sem csináltak. Nem tették földönfutóvá azokat, akik megrokkantak a harcokban, és azokat, akiknek az édesapjuk, férjük ottmaradt a csatamezőn. Ebből is látszik, hogy nekünk, magyaroknak kommunistából is az alja jutott. Egészen 1993-ig kellett várni, amikor az Antall-kormány megalkotta az új hadigondozási törvényt, és az akkor még élő mintegy harmincezer hadiözvegynek járadékot adott, és a volt, akkor már meglett korú hadiárvákat egyszerű kárpótlásban részesítette. Csak az hal meg, akit elfelednek. Akire emlékeznek, az örökké él. Ezt a sorsot szánjuk mi most együtt a Don-kanyar hőseinek – zárta beszédét a szónok, melyet követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit. 

A rendezvényen Kincses László a Nem látlak én téged többé című dalverset adta elő, hegedűn Kovács Gyöngyi kísérte.