Újra divat lett a használt

• Október 6.

Knezic Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos. És Batthyány Lajos.

• Október 7.

"A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést" - Hamvas Béla. Nos, így valahogy. Vagy "így megy ez", ahogy Vonnegut mondta.

• Október 8.

Mostanában a csapból is az folyik, hogy gondolkodjunk pozitívan. Az internetről meg pláne, különböző színvonalon, de hasonló intenzitással ajánlják az életvezetési problémák megoldásaként a nejlonguruktól a celebpszichológusokig mindazok, akik őszintén aggódnak az egészségünkért és nem utolsósorban ebből élnek. Gondoltam, kipróbálom, ha már a székjógára, a koplalásra és a rovarevésre nem tudtak rávenni, valamint litvánul sem tanultam meg három nap alatt. A körülmények adottnak tűntek. Napsütés, húsz fok, néhány bárányfelhő az égen. Jól láthatóan a Jóisten azért teremtette körém mindezt, hogy a kertet válasszam, esetleg a csendes üldögélést. Ehelyett egy faházat festek, közvetlenül a tető alatt. Tériszonyom van. A feladat máris adott, még mielőtt elkezdenék pozitívan gondolkodni, le kell győznöm önmagamat. Lábujjhegyen nyújtózkodom a létrán, a szótlan ima tehát mégis gyorsan összejön. Az ámennél tartok, amikor az ecsettel megzavarom egy poloskacsalád kora délutáni sziesztáját. A bádoglemez alól büdösbogarak raja húz délnek, közvetlenül a fejem fölött. Könyörgésem meghallgattatott, ura vagyok a létrának, mint Schwarzenegger a gépjárműnek. Az utolsó saroknál metszőollót rántok és visszavágok néhány (harminc) ágat a futórózsából, hogy hozzáférjek a lefestendő felülethez. Történik mindez még mindig a létra tetején és közben rózsaágak hullanak romantikusan a szemembe, a fülembe és az orromba. Érzem, hogy nagyot mennék ezzel a produkcióval a Tik-Tokon, de minden energiámat leköti a túlélésért folytatott küzdelem. Aztán vége ennek is, elmúlt, mint minden jó és rossz ezen a világon. Lekászálódom a létráról és ahogy földet érek, azonnal elkezdek pozitívan gondolkodni. Először is, nem botlottam bele egy lódarázs-kolóniába. Másodjára, ez a fajta futórózsa a puszta létével rácáfol egy általánosan elfogadott tételre. Egy szem tövis sincs rajta. Hallgatag séta következik, majd a könyvtárszoba.

• Október 9.

Nemrég volt az állatok világnapja. Nézem a kutyát és a két macskát. Gyógyító lények. Fel sem fogjuk, hogy mi mindent köszönhetünk nekik és talán meg sem érdemeljük mindazt, amit kapunk. Csak úgy. A világnap egyben Assisi Szent Ferenc ünnepnapja is, a kapcsolódás adta magát. Heinrich Zimmermann német író találta ki 1925-ben, mindjárt száz éve már. Nem gondolom, hogy német nyelvterületen kívül sokan ismernék a műveit, ezzel a gesztussal viszont beírta magát a történelembe. Érdekes továbbá, hogy mi történik, amennyiben beírjuk a nevét a keresőbe. Amikor a Heinrichnél tartunk, elsőre Himmler ugrik elő, Heine valahol hátrébb kullog, ami azért elgondolkodtató. A teljes névnél még tarkább a kép, először egy felfedező jelentkezik James Cook harmadik expedíciójából, aztán egy német katonatiszt, majd egy másik, ezúttal egy tengeralattjáró parancsnok, őt szelídebb vizekre evezve egy hangszerkészítő követi, míg végül eljutunk az állatvédő aktivistáig, aki egy rokonszenves macskával a vállán bizakodva tekint a jövőbe.

• Október 10.

Többek között az állatvédők szorgos tudatformálásának is köszönhetően a divatipar mára eljutott arra a szintre, hogy szőrmét viselni inkább ciki, mint elegáns. Baj azért még van vele elég. Részben a hatalmas nyereséget elkönyvelő globális fast fashion cégeknek köszönhetően irgalmatlan tempóban és mértékben szennyezi a környezetet. 

A textilipar felelős a globális szennyvíz keletkezésének húsz százalékáért és évente több mint kilencvenkét tonna ruhahulladékot termel, ugyanakkor és ráadásul az egyre nagyobb szeletet kihasító internetes vásárlás ötször több csomagolásból adódó szeméttel jár, mint a hagyományos. Ennyit a bolygógyilkos tehenekről, a rovarevés szükségességéről és a többi marhaságról. Mindez persze enyhíthető valamelyest. A minap például a következő kérdést olvastam egy csere-bere oldalon: rajta vagy a Vinteden? Ez nekem persze ugyanolyan kínai volt, mint nemrég az, hogy Temu. De újra divat lett a használt, és még azt is megérem végül, hogy ismét korszerű leszek.