Női dolgok

Május 27.

Újra néhány óra Charles Bukowskival. Nem annyira durva, mintha Charles Mansonnal tölteném, de majdnem. A város legszebb nője most jelent meg Magyarországon először, és hét éve ez az első, itthon eddig kiadatlan kötete. Harminc novella. Többnyire kegyetlenek, ordenárék, erőszakosak. Ezért aztán azt a taktikát választom, hogy elolvasok egyet, majd eldugom a könyvet és elmenekülök a kertbe. Hiába, van az az élethelyzet, amikor az is hoz némi felüdülést, ha az ember beletenyerel egy spanyol csigába. Majd azon kapom magam, hogy inkább mégis kettesével, esetleg hármasával szedem magamba a szövegeket, akár kamaszkoromban holmi lépcsőfokokat. Mindig ez van ezzel a Bukowskival. Bevisz egy gyomrost, lélegzet elakad, de máris várjuk a következőt. Furcsán szerethető. Irodalmi Stockholm-szindróma. Jó, akadnak a művek között kimondottan szórakoztató, vicces, abszurd darabok is, de többnyire elég súlyosak. 

Mr. Bukowski, ez a perverz, piás postás előkerült hát újra, hogy elcipelje a vágóhídra a nyájas, elkényelmesedett olvasót. Megrázó turné. Az állomásokon nem holmi üres, olcsó polgárpukkasztás vár a rajongótáborra (már rég nincs értelme pukkasztgatni senkit semmivel), hanem a daráló. Bukowski beskatulyázhatatlan, az volt életében, halálában és halhatatlanságában egyaránt. Nem tartozott a fősodorhoz, pláne nem mindenféle kánonokhoz, de korszakos kortársaival (például Kerouac) ellentétben nem volt beatköltő, író, novellista sem. Ha nem rettegnék Woody Allen átható tekintetétől, és mindenáron valamiféle kulcsszót keresgélnék, azt mondanám, punk volt. Csak esetleg nem tudott róla. A meghatározás természetesen csupán a felszínre, a modorra, a permanens kívülállásra vonatkozna, mert egy punkot ritkán látni lóversenyen. Hogy mégis mi olyan vonzó ebben a pikírt, goromba, végtelenül ronda emberben, akinek a vádlija volt a legszebb része, már természetesen a méretes íráskészségen túl? Elképzelhető, hogy az a valóban határtalan szabadság, ami árad az életműből és a megélt életéből. Hogy tényleg elment a falig és néha azon is túl, odáig, ameddig mi azért a legbátrabb pillanatainkban sem merészkedtünk el. Nem véletlen, hogy a sírfeliratán ugyanaz a mondat szerepel, amivel Yoda mester biztatta a csüggedni látszó Luke Skywalkert a mocsárban. Ne próbáld, tedd. A kötetet, mint már megannyit, ezúttal is a szerző magyar hangja, Pritz Péter fordította. Szakmunkát szakemberre.

Május 28.

Buck előtt Nick Hornby ment néhány napig, a Hogy legyünk jók? című regénye. Remek szórakozás. Hornby a Fociláz óta (1992), ami minden idők legjobb focikönyve Tandori Nagy gombfocikönyve mellett, megkerülhetetlen. Ezt a kultikus státuszt sikerült felülmúlnia a Pop, csajok, satöbbivel, és mostanáig úgy véltem, az volt a csúcs, onnan kell szépen leballagni fáradt serpák társaságában. De most már egyáltalán nem vagyok biztos ebben sem. Az először 2001-ben megjelent Hogy legyünk jók? nálam mindent visz az egyébként tényleg rendkívül gazdag életműből, beleértve az Egy fiúrólt is. Bergman óta nem olvastam ennyire pontos diagnózist házasságról és válásközeli állapotról. De amíg Bergmannál az ember legszívesebben eldobná a Volvo kulcsát, már amennyiben lenne neki olyan, Hornbyval együtt röhögünk magunkon. Ugyanakkor elég félelmetes, hogy a huszadik század végi Angliában miként jelent meg az a fajta középosztálybeli jóemberkedés és lelkiismeret-furdalás, ami aztán oda vezetett, amiben most vagyunk. Illetve vannak ők.

Hornby humora szarkasztikus, de öngyűlölet nélküli. Valószínűleg ettől is ellenállhatatlan. A történetet egy nő meséli egyes szám első személyben és jelen időben, tehát gondolhatnánk azt is, hogy Hornby egyfajta Flaubert, azaz mindjárt Bovaryné, de ettől azért megkímél minket. A nő mindenesetre megcsalja a férjét, mert nem bírja már a (mit is?) húsz évet talán, meg a gyereknyűgöt, és az élet is kegyetlen, bár az anyagi biztonság azért garantált, szóval nagy a baj. Ami aztán tetéződik, amikor megjelenik az életükben egy DJ JóHír nevű hitgyógyító, azaz nevéből adódóan egyfajta legeslegújabbkori evangélista, viszont ugyanakkor (lássuk be) egy idióta. És történik mindez a szürrealitás ingoványos talaján.

Május 29.

Eperszedés és kamillák vagdicsálása. Utóbbiak csokorba kötése, huzatos padlás híján. Málnatövek gazolása. Szalmázás, mélymulcs. Csak amennyire szükséges, ezt sem kell túltolni. Aztán majd meglátjuk.