2024.01.23. 16:00
Érdemes rendszert vinni életünkbe, hogy ne maradjon idő sajnálkozásra
Az élet fixen várható egyik eseménye a nyugdíjaskor eljövetele. Van, aki örömmel várja, ígérgeti családnak, ismerősöknek, hogy mi mindenre lesz majd ideje, szemben az aktív korral. Másnak nem öröm ezt megélni, hiszen azt jelenti, hogy lemaradt a fiatalságért folytatott harcban, ami például a búcsúval is járhat a kedves hivatástól. Az idő eljön, s ha nem előbb, már nyugdíjasként kell megtalálni a választ az alapvető kérdésre: hogyan lehetek hasznos?
Nem véletlenül van óriási sikerük az örömtánccsoportoknak
Forrás: Mediaworks-archív
Elsősorban hogyan lehetek hasznos önmagamnak, hiszen lelki, fizikai állapotom nagyban befolyásolja kapcsolatomat a környezetemmel. A várakozókat kell hogy érdekelje, mennyi lesz a nyugellátás, elég lesz-e a megélhetésre- Ezért is voltak viták 2023 vége felé arról, hogy mikor érdemes nyugdíjba vonulni, még az óévben, hogy január 1-től már járjon a hatszázalékos emelés, vagy csak 2024-ben, amikor talán előnyösebb lesz a számítás?
Csodák persze nincsenek, ha továbbra is dolgozni kell, érdemes rászánni az időt, hogy olyan feladatot találjunk, amelyet nem érzünk kellemetlen kényszernek.
Már tavaly óta is lényegesen többen dolgoznak nyugdíj mellett, akik megtalálták a közösség megtartó erejét. Ha már egyszer muszáj, tehessük jó kedvvel!
Ami biztosan emeli egy nyugdíjas életminőségét, ha önmagába fektet. – Nem szeretek tornászni – hallottam egy korosztálytárstól, de megyek, csinálom, mert érzem, hogy szükségem van rá. Ha csak egyetlen reggel kihagyom, másnap már mintha kicsit rozsdásak lennének az ízületeim. Szakemberek javaslata: hetente legalább négyszer nagy erőkifejtést jelentő sportolásra van szükség, nem elég az alkalmankénti séta.
Ilyen kötelező saját feladat, hogy biztosítsuk a vitaminszükségletünket, meg az is, hogy egy régi hobbi felélesztésével vagy egy új elfoglaltság bevezetésével tudatosan küzdjünk mentális fiatalságunkért. A rendszeres mozgás, az új ismeretek iránti nyitottság a módszer a mentális öregedés ellen, sőt mindez a demencia megelőzését is szolgálja. A már régóta népszerű, szervezett természetjárás mellett nem véletlenül van óriási sikerük az örömtánccsoportoknak, társasjátékkluboknak.
Ha tudatosan tettünk egészségünkért, hogy minél később szoruljunk mi magunk ellátásra, jön a következő kérdés: hogyan lehetek hasznosabb másoknak?
Nos, nem úgy, hogy lógunk a család nyakán, ajánlgatva a segítséget, amit ők éppen nem igényelnek. Érdemes körülnézni a baráti, ismerősi körben, biztosan van, aki jó néven venne némi együttműködést. Ha valakiben van elég lelkierő, választás lehet a karitatív szolgálat is.
A lényeg, hogy el kell indulni, közösséget találni, rendszert vinni új életünkbe, hogy egyetlen szabad perc se maradjon sajnálkozásra, panaszkodásra, adjunk inkább esélyt az örömvárásnak!
