Az „összevont” liturgia során a gyertyáké volt a főszerep Káptalantótiban

Az ilyen mise nem szokatlan a környéken, különösen, ha torlódnak a jeles napok, hiszen a plébános több faluban is szolgál, és most volt gyertyaszentelő Boldogasszony, valamint Szent Balázs napja. Az előbbi ünnepen arra emlékezik a katolikus egyház, hogy Szűz Mária negyven nappal gyermeke születése után bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban. A megváltó ekkor találkozott először az emberekkel, akikért megtestesült, köztük Simeonnal, aki a nemzeteket megvilágító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki később a gyertyaszentelés szokása, és a gyertya mint Krisztus jelképe egyike a legrégebbi szentélményeknek. Már az ókeresztény korban Jézus szimbólumává vált, ami felemészti magát, hogy másoknak szolgálhasson.

A balázsolás vagy Balázs-áldás a katolikus egyház egyik, szélesebb körben is ismert áldása, melynek során a pap keresztalakba illesztett, vagy éppen összecsavart gyertyákat tart a hívek álla alá, miközben ezeket a szavakat mondja: Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. 

Szent Balázs Diocletianus és Licinius császár uralkodása alatt élt, és a hagyomány szerint nagyon szerette az állatokat, azok pedig a barlangja köré csoportosultak, áldását várták, védték és őrizték. Ezért alakult ki az a szokás, hogy Szent Balázs napján vízszentelést tartanak és azzal a vízzel megszentelik a templom elé hajtott állatokat. És ezen a napon arra emlékezünk, amikor egy alkalommal két égő gyertyát tartott kereszt alakban egy gyermek álla alá, aki a torkán akadt halszálka miatt fuldoklott.