Erő és szépség a korhű ruhákban

Mindketten elkötelezettek amellett, hogy nemcsak a kor kivételes szellemi örökségét érdemes őrizni, hanem a viseletét is.

– Több mint húsz évre tekint vissza a találkozásunk, illetve a barátságunk – mondja egymást kiegészítve Hampel Katalin és Schindele Györgyné Emília. A híres divattervező és a füredi hagyományőrzők társaságának alapítója külön-külön is kifejti véleményét a reformkorról, az akkori viseletről, az értékekről és arról, hogy a Balaton szenvedélyes szeretete is összeköti őket. – Egy hullámhosszon vagyunk – jegyzik meg. Meggyőződésük, hogy a füredi rendezvények, köszönhetően a vezetésnek, kedveznek az értékek, a hagyományok őrzésének, melyhez reményeik szerint ők is hozzájárulnak.

Hampel Katalin felidézi, húsz évvel ezelőtt egy biciklitúrán látta meg először a korhű viseletbe öltözött társaságot Balatonfüreden. A várost már ismerte, mert korábban egy szálloda vezetője meghívta, hogy mutassa be különleges ruháit. Aztán amikor részt vett Emília társaságának találkozóján, lenyűgözte, hogy milyen kivételes összefogás van Füreden, milyen lelkesen ápolják a hagyományokat, mennyire elszántak, hogy ezt megőrizzék, továbbvigyék. Minderről ő is így vélekedik, így szívesen állt a társaság mellé, mert mindig fontosnak tartotta, hogy megismerjék a mai fiatalok a reform­kor értékeit, illetve az akkori viseletet.

Az a kor szerinte a legtermékenyebb időszaka volt a történelmünknek, és nem véletlen, hogy az akkori viseletek motívumaival díszíti a ruhákat. Úgy mondja, a reformkorra egyszerűsödött le a kacagányos, prémes, agyonzsinórozott öltözködés. Az emberek elkezdték hordani a fekete atillát, aztán ’48-ban szinte mindenki zsinóros ruhában járt, büszke volt magyarságára, a hölgyek kartonruhára cserélték az estélyit. A kiegyezés után viszont a ládafiába kerültek ezek az öltözékek, majd a millennium ismét kedvezett a reformkori motívumoknak. Az 1940-es években mindenkinek volt zsinóros ruhája, majd a kommunizmus alatt még egy Bocskai-kabátot sem mertek viselni az emberek. A rendszerváltás után aztán ismét felkapottak lettek a reformkori stílusjegyek.

– Hála istennek egyre többen öltöznek így, mások mellett diplomaták, híres személyiségek, művészek, az orvosok külföldi kongresszusokra választanak hasonló ruhát. Nagy öröm egy ilyen viselet elkészítése, azt külön boldogság látni, hogy akik magukra öltik ezeket, valóságos metamorfózison mennek át, mindenki mosolyog a tükör előtt – fogalmaz Katalin. Célja a régi hagyományok felelevenítése ma is hordható, divatos formában, mert, ahogy mondja, hagyomány nélkül nincs nemzet és jövő. Beszél arról is, hogy hazánknak csodálatos, gazdag nép- és nemzeti viseleti hagyományai vannak, melyek egyetlen európai országra sem jellemzőek. Páratlan látvány például egy matyó vagy buzsáki népviselet.

– A találkozásunk sors­szerű volt, és nem történt véletlenül – veti közbe Emília. Felidézi, 2005-ben alapította a társaságot, mert azt látta, ehhez minden megvan: Balatonfüred a reformkort idéző adottságaival, az írók, költők, politikusok kivételes szellemi örökségével, illetve a gyönyörű épületek. – Nekünk csak be kellett öltöznünk ehhez a páratlan hangulathoz és helyszínhez – állítja. Kezdetben azokat a ruhákat viselték, melyeket egy színháztól kaptak kölcsön, majd a tagok is varrtak. Amikor meglátta Hampel Katalin kivételes öltözékeit egy újságban, Emília azonnal eldöntötte, megkeresi, mert a ruháiban hihetetlen erő és szépség volt. A reformkori fesztivál jó apropó volt a találkozásra, ugyanis meghívták a divattervezőt a Vaszary-villába. Katalin sok tanácsot adott a társaságnak, és elismeréssel beszélt róluk. Aztán a tagok is mind többet tudtak meg a reformkorról, és egyre több rendezvényhez kérték fel őket országszerte, az iskolákban rendhagyó tanórákon népszerűsítették a hagyományőrzést. – A rendszerváltás után az első polgári bálon díszmagyart viselt a férjem – jegyzi meg büszkén Emília, aki hasonló öltözetben jelent meg, és örömmel szól arról, hogy már az Anna-bálra is egyre többen jönnek reformkori ruhában, ami jó érzéssel tölti el.

Katalin és Emília büszkén idézi fel egyik nagy, közös sikerüket: Brüsszelben Balatonfüred volt egy esemény díszvendége, ahol a politikus hölgyek is gyönyörű reformkori viseletben vonultak fel a manökenek mellett, a füredi hagyományőrzők pedig korhű öltözetben palotást táncoltak.

Négy éve a reformkori bálon aztán teljes pompájában mutatkozott be a társaság, Katalin ruháit a füredi hölgyek is bemutatták. Emília örömmel szólt arról, hogy mind több állami támogatást élvez a hagyományőrzés, pályázati lehetőségek adódnak számukra. Nagyon örülnek annak, hogy sokat találkoznak.

– Ez egy örök barátság, mert közös az értékrendünk, a célunk. A gyönyörű magyar viselet átörökítése, megismertetése a fiatalokkal – hangsúlyozza Katalin, aki már tagja a társaságnak, és tervezi, hogy jövőre az Anna-bálon felvonul a többiekkel gyönyörű díszmagyar ruhájában. Álma az is, hogy azokban az iskolákban, ahol tanítanak szabás-varrást, a végzősök készítsenek el egy palotásöltözetet vagy díszmagyart, amihez szívesen ad ötletet, mintát. A lényeg, hogy mind többen büszkén viseljék ruháikon a reformkor stílusjegyeit, mely jellemzi és összeköti a magyarságot.