Egy nő a szkizofrénián innen és túl – Annamária harca a betegséggel és a stigmával

Annamária meg akarta valósítani az álmait. Veszprémből külföldre költözött, Svájcban dolgozott több éven keresztül, blogot akart indítani, videókat készített.

Aztán egyik pillanatról a másikra széthullt az álom, ahogy átesett egy szakításon és elbocsátották a munkahelyéről. Zaklatott volt, bolyongott Svájcban, szállodákban költötte a félretett pénzét, többször bevitték a rendőrök, végül feltették egy vonatra, Ausztriában kötött ki, és ott is eltöltött egy hetet, mire hazajutott Magyarországra.

Itthon a kezdeti időszakban erős gyógyszerekkel kezelték, folyamatosan nyugtatókat kapott. Negatív élmények sora érte a kezelések során, a gondolatait felerősödve, folyamatosan hallotta, ahogy megfogalmazta: „szörnyű, mert úgy érzed, az agyad akár egy számítógép, ami épp lefagy”, többször visszakerült a kórházba. Időnként hangokat hallott, nem volt biztonságérzete, időszakokban nem volt ura a testének, cselekedeteinek.

A mentális zavarok széles spektrumot ölelnek fel a szkizofréniától a bipoláris zavarokon át a személyiségzavarokig. A szkizofrénia egy sok szenvedéssel járó, krónikus betegség, és jócskán mást takar, mint amit a filmekben lehet látni, hallani, mondta el dr. Balczár Lajos főorvos. Fiatal felnőttkorban kezdődik, amiben szerepet játszik a genetikai adottságokból adódó sérülékenység, és az elszenvedett pszichotraumák mellett, az agy fejlődési sajátossága. Az élményvilág megváltozásával jár, és mivel az érzékcsalódások a valóság élményét adják, így ez a viselkedésre is kihat. Sokszor ez korszerű terápiával, megfelelő együttműködéssel jól szinten tartható. Krónikus betegségként kell gondolnunk rá, nem szabad elhanyagolni, mert az súlyosbodáshoz vezet.

Hosszú időnek kellett eltelnie, mire mostani kezelőorvosát megtalálta. A terápia során megtalálták a számára megfelelő gyógyszert és a megfelelő adagot, így most képes normális, hétköznapi életet élni, folyamatos ellenőrzéssel természetesen. Aktívan részt vesz a Horgony Alapítvány nappali klubjaiban, zenét hallgat, üzleti témájú könyveket olvas.

Elmesélte, hogy sok félreértés, téves elképzelés él a mentális betegségekkel kapcsolatban, ami miatt nehezebben alkalmazzák őket munkaerőként, illetve jócskán megnehezíti a párválasztást is számukra.

Az ebben a betegségben élők gyakran izolálódnak, a közösség, amelyben élnek, stigmatizálja őket. Társadalmi reintegrálásuk közös érdekünk, azonban ez toleranciát igényel a társadalomtól, és azt, hogy a mentális betegségek létezése ne legyen tabu téma.

Utóbbi őt már szerencsére nem érinti, boldog párkapcsolatban él férjével, akitől nemrégiben született gyermeke. Párja mindenben támogatja és mellette áll a betegséggel folytatott harcban.

- Olyan mintha a lelkem egy összetört porcelán lett volna, és ő megragasztotta volna a szeretetével. Együtt nagyon jól működünk, és megtanultuk közösen kezelni a dolgokat.

A „Horgony” Pszichiátriai Betegekért Kiemelten Közhasznú Alapítvány a közösségi pszichiátriai szemléletet követi. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátás mellett a szociális közösségi pszichiátriai gondozás során a kliensek az egyéni szükségleteik szerint, közösségi gondozók segítségével lakókörnyezetükben részesülnek ellátásban, s emellett rendszeresen vesznek részt közös programokon, és a nappali klub foglalkozásain. Közben erősödik a betegek önértékelése, és megtanulják az egymásra odafigyelést is.

Az jól látszik, hogy Annamária folyamatosan terveket sző, szervez. Szeretné elintézni, hogy Danny Blue tartson műsort egy alkalommal a Horgony Alapítvánx nappali klubjában, a közeljövőben videósorozatot szeretne indítani, később akár saját vendéglátóhelyet is nyitna. Betegsége megjelenése előtt is a kommunikáció, és az emberekkel történő kapcsolatépítés volt az erős oldala, ez nem változott a mai napig.