Egy ajkai férfi küzdelme Spártában

Hogy miért vonzódik valaki a spártai küzdelemhez? Szenvedélyből, ami ma már életformája! – így érvel a kitűnő sportember, aki hosszú évek óta rendszeresen és sikerrel vesz részt hazai és külföldi terepakadály-futó versenyeken, európai és világbajnoki küzdelmeken.

- De a spartan versenyek őshazájában, Spártában egy összetett, többnapos világversenyen rajthoz állni, az egészen más! – jegyzi meg. -Miért cipelek mázsásnak tűnő márványtömböket görög földön, amikor valójában kényelmesebben is élhetnék, és könnyebb sportot is választhatnék? Ez villant át az agyamon, amikor minden izmomat megfeszítve, teljes erőbedobással futottam az emelkedőkön, emberi ésszel sokszor felfoghatatlan akadályokon, így vízen, sáron, mocsáron, süppedő porban és tűzön át, és próbáltam minél gyorsabban célba érni a rám nehezedő súlyokkal – avat be az egyik, szó szerint kőkemény feladatba Kováts György. – De ne rohanjunk ennyire előre – jegyzi meg azonnal.

Az ajkai fiatalember, aki foglalkozására nézve reklámgrafikus, felidézi, csodás látványt nyújtott Görögország a levegőből, aminél talán az volt a szebb és megkapóbb, amikor párjával együtt érkezéskor rájuk zuhant a mediterrán fény Spártában, ahová a világverseny miatt érkeztek. Szikrázott a napsütés, izzott a levegő, és abban a pillanatban – ahogy fogalmaz – semmihez sem hasonlítható érzés lett rajta úrrá: azonnal arra gondolt: „Igen, emiatt választottam ezt az életformát, ami közben szenvedélyemmé is vált, és ezért az érzésért lettem spártai”.

Már érkezéskor megérintette a verseny, az embert próbáló feladat azzal, hogy ilyenkor szó szerint már a versenyző fülében dübörög az adrenalin. Aztán így folytatja: Spártában megadták a módját a világversenynek, ugyanis a világ 70 országának résztvevője a rajt előtti napon emlékezetes és szép ünnepi körülmények között, az egyes nemzetekre jellemző viseletben vonult végig a tömeg előtt, ahogy György is tette. Ő egy hagyományos csikósruhában vitte büszkén a nemzeti zászlót.

- Tulajdonképpen a viadal már ebben a hangulatban megkezdődött, aztán élesben akkor tudatosult az emberben az, hogy mi vár rá, amikor kora reggel, némi alvás után elkezdtem öltözködni – idézi György. Hozzáfűzi, az ember ilyenkor gondolatban összerak minden apró mozzanatot, mert az, hogy mire vagy képes, mennyire állsz készen arra, hogy a legjobb formádat hozd egy ilyen határokat feszegető versenyen, valójában fejben, az ember elszántsága, elhatározása nyomán dől el. „Hogy akarod-e, bírod-e teljesíteni az előtted álló feladatot, a kőkemény küzdelmet?”

Két nap alatt ugyanis három versenyt kellett legyűrnie a résztvevőknek, már aki bírta végig. Első nap egy közepes táv várta őket, 14,5 kilométer futással 500 méteres szintkülönbségen, kőkemény spártai terepen, miközben 25 különféle akadályon át tartott a viadal. -Ebben sikerült az ötödik helyen végeznem, ami kitűnő eredménynek számít – mondja büszkén. Miután célba ért, rövid pihenő után és egy könnyű ebéd helyett ismét a startvonal várta az aznapi második versenyen, 20 akadállyal, 200 méteres szintkülönbséggel, 6,5 kilométeren át. Egy apró hibával nyolcadik helyezést ért el ebben a futamban.

Aztán a második versenynapon jött az addigi összes – 30! – akadály, csak jóval több kilométeren át: még több dárdadobással, zsákok és márványtömbök, farönkök és láncok cipelésével, golyóhordással, egyensúlyfeladatokkal, sok kilométernyi patakban futással, kúszással és sok más feladattal fűszerezve, és mindez 24,5 kilométeren át, összesen ezerméteres szintkülönbségen. György mindezt alig 3,5 óra alatt teljesítette. A három verseny összesített eredményeként kategóriájában a világbajnokságon 10. helyen végzett, ami kimagasló eredmény. Emellett hatalmas élmény volt számára az, hogy 70 nemzet sportolóival és a világ legjobbjaival küzdött végig az akadályokon.

– Elhatároztam, hogy még edzettebben, tapasztaltabban visszatérek Spártába, és még jobb eredményt érjek el – fogalmaz elszántan.

A kérdésre, hogy miért vesz részt ezeken a versenyeken, rávágja, a küzdelemért, az embert próbáló kihívásért. Érdekli, hogy az ember határai feszegetésével meddig képes elmenni. Már sokféle sportot kipróbált, így a hegyikerékpározást, a túrázást, falmászást, a motorversenyzést. – A spartan viszont egészen más! Ez a sport maga a bátorság, kitartás és szenvedély, folyamatosan ostromolja az ember teste és elméje határait. A siker rengeteg munkával, lemondással, kemény, kitartó edzésekkel, fegyelmezett táplálkozással jár, de amikor az ember elégedetten célba ér, az mindent megér! Erőt ad és megerősít abban, hogy érdemes spártainak lenni! – mondja szenvedéllyel.