A túl korai és kései önállósodás is problémás lehet a szülő–gyermek kapcsolatban

A Tapolcán havi rendszerességgel működő pszichológiai témákat feldolgozó Grafo-Tea interaktív előadás-sorozat pontosan ezt célozta meg a legutóbbi rendezvényén, amikor Somogyi Erika HR-tanácsadó az érzelmi leválás témakörét tárta fel az érdeklődőknek.

A „nagykönyvben” megírtak szerint az az ideális eset, amikor a szülő felneveli gyermekét, és aztán útjára bocsátja. A fiatal jó esetben érzelmileg is, anyagilag is függetlenné válik a családjától. Ám tudjuk, a valóságban semmi sem pusztán fehér vagy fekete, mert ennél árnyaltabb a kép. Számos olyan élethelyzet akad, amikor az eltávolodás és leválás nem a megfelelő időben, nem az elvárt ütemben történik meg. Sokszor késik a folyamat, vagy ami még rosszabb, meg sem történik, ezáltal rengeteg konfliktust generálva szülő és gyermek között. A szakember szerint az esetek bonyolultságától függően az érzelmi leválás késése vagy esetleges elmaradása az érintetteket megakadályozza abban, hogy saját és teljes életet élhessenek.

Somogyi Erika többek között olyan kérdésekre adott választ, hogy miként lehet felismerni azt, miért nem történt meg az érzelmi leválás a szülő–gyermek kapcsolatban, mit lehet tenni annak megvalósulása érdekében. A pozitív esetre is készült válaszokkal, a biztos felismerés birtokában. Elmondta, amikor egyre kevésbé érezzük azt, hogy ki tudnak zökkenteni minket egy számunkra nem tetsző reakciójukkal a szüleink, vagy amikor tisztábban látjuk, hol húzódik a határ a mi és a szüleink élete között – és nem akarunk mindenáron megfelelni, mert pontosan tudjuk, hogy mi a mi utunk, még akkor is, ha ők ezzel nem értenek egyet –, akkor sikeres volt a leválás.

A folyamatban a felnőtt identitásunkat megformálva, érzelmi stabilitásban már nem félünk az életünket másként élni, mint ahogyan azt ők gondolnák, de közben elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, nem akarjuk szüleinket megváltoztatni. Ez utóbbi a szeretetnek a legmagasabb rendű formája.

A beszélgetés alatt szó esett az elengedésre képtelen szülőkre jellemző tünetegyüttesekről, viselkedésmintákról is. A tanácsadó az érzelmi leválás hiányában kialakult konfliktusok taglalása kapcsán a jelenlévők kérdéseire a jobb megértés érdekében gyakorlati példák bemutatásával szolgált. Az szintén kiderült, hogy a már felnőtt gyermek miként viselkedhet, mit tehet annak érdekében, hogy ne féljen valamit elmondani a szülőnek, ne érezze azt, hogy magyarázkodnia kell, vagy, hogy egyáltalán tudjon nemet mondani. A spontán szituációs gyakorlatok a szülői perspektívából is megvilágították a vizsgált témát. Mi történik, amikor a szülő ellenőrzi a már felnőtt gyerekét, vagy a pszichológiában ismert kifejezéssel élve partnerpótlékként funkcionál, mivel együtt mennek mindenhova?

Megvilágításba került az a jelenség is, amikor a gyermek már elmúlt ugyan negyven, de még mindig gyerekként kezelik, mert állandó minősítő megjegyzéseket kap, csakis azért, mert nem úgy cselekszik, mint ahogy azt a szülei elvárják. A szülői rivalizálás (főleg anya–lánya), az üresfészek-szindróma – mert kirepültek a gyerekek –, az érzelmi zsarolások és játszmák témaköre mind terítékre került az est folyamán.