Tagyonban a szőlő is családtag

– Higgye el, nagy érték a csend, a nyugalom, és az, hogy itt egy karnyújtásnyira van a természet, a szőlőültetvények, az erdők, legelők, a Balaton – kínál hellyel Kozma Péter, aki feleségével együtt régóta otthonának tekinti Tagyont. A férfi korábban vezető beosztásban dolgozott különböző cégeknél a fővárosban, és amióta nyugdíjas, az év nagyobb részét itt tölti. Még ki sem tavaszodik, jönnek a gyerekek, unokák is, hevül a kemence, és az egész család körbeülheti az asztalt, itt, Tagyonban. Arról nem is beszélve, hogy alig három kilométert kell csak menni egy jó balatoni csobbanásért, Kozma Péter már áprilisban fürdőzik, és bőven októbert ír a naptár, ő még javában úszik a tóban.

– Az is nagyon jó, hogy ismerjük egymást, mert adott esetben bizony nagyon jól jön, ha az ember számíthat a másikra – veti közbe Steierlein István, a 103 lakosú település polgármestere, aki tősgyökeres tagyoni, gyermekei is a közelben élnek, és a polgármester azt szeretné, unokái is itt telepedjenek majd le. Büszkén beszél arról, hogy békesség jellemzi az öttagú testület munkáját, és kitűnő az együttműködés a német nemzetiségi önkormányzattal is. Együtt lélegzünk ezért a faluért, amit csak lehet, fejlesztünk, felújítunk, az évi 30 millióból, illetve az elnyert pályázatokból, fogalmaz, amelyeknél sokat segít nekik Kontrát Károly, a térség országgyűlési képviselője.

Szóba hozza aztán, faluját már 1292-ben is említették, ami később a sümegi uradalomhoz került, és már akkor is Tagyonból vitték oda a kitűnő borokat. Felidézte, hogy gyerekkorában nyaranta naponta futottak le a Balatonhoz egy kiadós úszásra, majd örömmel említi, a kis faluban 16 gyerek van, ami nem kevés. Szívesen élnek itt a fiatalok is, és egyre többen érdeklődnek itteni letelepedési lehetőségről. Arról nem is beszélve, hogy többen a városi élet után itt töltik az év nagyobb részét. Hozzájuk jönnek a rokonok, barátok, ismerősök, akik hírét viszik a falunak. Meg is látszik, hogy egyre ismertebb Tagyon, nyaranta nagyon sokan érkeznek gyalog, illetve túrázva és kerékpárral is, hogy aztán felkeressék az itteni műemléknek számító templomot, majd indulnak a környékre, a Balatonra, megcsodálják a közelben Hegyestű geoló­giai szépségét, a Szent Balázs-templomromot.

– Arról nem is szólva, hogy itt, a Tagyon-hegy lábánál tulajdonképpen a szőlőről és a borról szól az élet. A nyitott pincékben, meg a kisebb portákon is a kedvező fekvésnek, a sajátos klímának, a talajnak, és természetesen a kiváló borászoknak köszönhetően finom nedűket kínálnak. Mindez rendkívül kedvezően érinti az idegenforgalmat, ami Tagyon életében meghatározó. Mindemellett élénk közösségi élet jellemző itt, a faluházban, könyvtárban rendszeresek a programok, előadások, már javában készülődnek a nagy farsangi fánksütésre.

A faluban azt látjuk, gondos, szorgos emberek lakják, Vida Imréné a havat takarítja portájáról, és örömmel emlékezik a karácsonyra, amikor az egész család körbeülte a szülői házban az asztalt Tagyonban, jöttek a távolban élők is. A templom udvarán Hoffmann László sekrestyés nagy odaadással gondozza a kertet, és úgy mondja, a szülei is ezt tették, ahogy ő is nagy örömmel végzi munkáját, mert a templom az itteniek életében nagyon fontos.

– Mit csináltok, na? – ezt már Kukac, a jákópapagáj kérdi Hoffmann Judit őstermelő meghitt otthonában, amikor Dió és Lili, két kedves kutyus ugrik a nyakunkba. Az asszony a szülői ház berendezéséből, amit csak lehetett megőrzött, ő újított fel. A konyhaszekrény polcain pedig ott sorakoznak a házi lekvárok, szörpök és más finomságok, mindez a környék gyógynövényeiből, illetve az asszony saját gyümölcseiből, zöldségeiből származik.

– Csak le kell hajolni az egészségért, ez a környék rendkívül gazdag gyógynövényekben, például kakukkfűben, amiből szintén kitűnő szörp készül. A falut átszelő Csorsza-pataknál pedig feketenadálytő, a medrében pedig a különlegességnek számító vízimenta él, jegyzi meg Judit. Szerinte a szőlőmag értékei egyedülállóak, ő a szőlővirágból szeretne szörpöt készíteni. Judit óvodásokat hív meg „madárnézőbe”, miközben megmutatja nekik a gyógynövényeket, hadd ismerjék meg minél többen.

Brazsil József a keszthelyi egyetem docense, fiá­val, Brazsil Dáviddal, a Nivegy-völgyi Hegyközség elnökével együtt, nyolc hektáron gazdálkodik a környéken, és pincészetet is működtet. József felidézi, még 1962-ben került ide, amikor édesapja főmezőgazdász volt, ő pedig a zánkai téeszben kezdett dolgozni, majd egyetemre ment. A szőlő – ahogy fogalmaz – ma is családtagnak számít náluk, ő is első perctől kezdve ragaszkodik hozzá, tizenhárom éves korában már fejtette a bort. Úgy mondja, a szőlő, ha bekerül a családba, legalább harminc évig gondoskodni kell róla, kivágni nem illik. Utal rá, a szőlőnek itt nagyon jó helye van, Tagyon közigazgatási területének negyven százaléka szőlő, és ez adott területnagysághoz képest az országban egyedülálló. Az itteniek szőlőszeretete, az ültetvényekhez való ragaszkodása kimagasló, minden elismerést megérdemel.