Jó reggelt, Veszprém vármegye!

1989 nyara Nyugat-Európában ért. Nagyon kis pénzből, vasúttal volt nagy utazás egy azóta már-már teljesen eltűnt világban. Emlékszem, 17 évesen minden színesebbnek, vidámabbnak tűnt, mint itthon. Hátizsákjaink tele voltak konzervekkel, induláskor megmozdítani alig bírtam, ám mire július közepére Párizsba értünk, valamivel könnyebb lett a csővázasom, szerencsére. A francia főváros akkor nekem maga volt a csoda. Amikor a Louvre-ban megpillantottam a Mona Lisát, olyan érzés volt, mint amikor Csoboth Kevin egy hónapja a foci Eb-n berúgta a szoknyásoknak a 100. percben. A Notre -Dame, az Eiffel-torony, a Champs-Élysées, a Concorde tér, a Tuileirák kertje, a versailles-i kastély. Ma már nem biztos, hogy meg merném tenni, de egyedül mentem a Père-Lachaise temetőbe megnézni Jim Morrison és Édith Piaf sírját - metróval. Azóta a víz is koszosabb a Szajnán, de talán Mona Lisa miatt még egyszer visszamennék.