Biopraktikák - Kirándulás az erdőkbe

Ha nekem kell szednem a kökényt a zúzmarás, tüskés ágak közül, lefagy a kezem tíz perc után, pedig olyan finom a fagyott kökény, mintha cseresznye lenne. Már nem húzza össze az ember száját, édes-kesernyés, szedném is, de hiába a kapzsiság, még kesztyűben is megdermed a kezem.
 
A csipkét is leszednénk, mert gyönyörű, de jeges, azt sem lehet. A boróka meg agyonböködi a kezemet, pedig muszáj szedni, mert megígértem egy drága biobarátnőmnek, hogy viszek neki.
 
Alig várom, hogy kiérjünk a borókásba, most még azt sem bánom, ha tele lesz a kezem tüskével, csak ott legyünk! Mert akkor már tudom, hogy hol vagyunk, és onnan már nincs messze a kicsi öreg házacskám, a kályhácskám, és még csipketeám is lesz!

Jánosik Zsuzsa biokonyhász