Parragh Lászlóv: A kormány feszegeti a határokat

A kormányfő a nyár elején jelentette be a munkahelyvédelmi akciótervét, aminek a részleteit most dolgozzák ki. Természetesen ezzel az aktuális témával kezdtük a beszélgetést.

Látszik, hogy a kormány folyamatos teherátrendezésben van a társadalomban és a gazdaságban. Megpróbál társadalmi, gazdasági csoportokat kiemelni, kedvezményezni és az így kieső bevételeket más módon pótolni. Az irány rendkívül jó, a gazdaságnak nagyon tetszik, hiszen pont olyan csoportokat (25 év alattiak, 55 év felettiek) érint, amelyek eddig hátrányos helyzetben voltak, ez a kamara részéről támogatandó - mondta Parragh László, az MKIK elnöke.

A másik oldalról ugyanakkor adóbevételről mond le a kormány, amit valamilyen más módon kíván pótolni. Az egész logikája nagyon jól kitapinthatóan a teljesítmény növelés és a munka irányába való terelés.  Ezzel pedig az értéktermelő vállalkozói társadalom messzemenőkig egyetért. A kamara nem érdekelt abban, hogy segélyek, támogatások menjenek ki ellentételezés nélkül. Azt szeretnék, ha egy társadalomban mindenki ellátná a feladatát, és ezért cserébe kapná meg az állami juttatást.

A szakértők számítása szerint a munkahelyvédelmi akcióterv megvalósítása 300 milliárd forintba kerül. Ennek felét a bankadóból szeretné finanszírozni a kormány, csakhogy a Magyar Nemzeti Bankra kivetett tranzakciós adó elbukni látszik. Lesz-e fedezet a programra?

A kormány folyamatosan feszegeti a határokat, keresi azokat a pontokat, ahol ezen át lehet jutni, ahol valami újat lehet csinálni. A dolog természetéből adódóan ennek egy része sikertelen, de jelentős része sikeres. Az elnök véleménye szerint soha nem lehet úgy kitapasztalni a határokat, ha nem megyünk el odáig. Látja az eltökéltséget, ezért feltételezi, lesz fedezet. Ugyanakkor az is igaz, ahonnan el akarják venni a pénzeket, ott nagyon nagy az ellenállás.

Parragh László szerint a magyar gazdaság egyik legnagyobb baja, hogy beépültek jövedelem szivattyúk. Ilyen például a magas kamat, ami az eladósodott önkormányzatok, lakosság, gazdasági szereplők, az állam számára óriási pluszköltség. A másik nagy teher, hogy az energiaszolgáltatók, a biztosítók, a bankok, telekommunikációs vállalatok nem magyar kézben vannak, és a nyereségüket kiviszik az országból. Ez utóbbi összességében a magyar GDP-nek majd a tíz százaléka, amit egy ország hosszútávon nem bír ki. Ezt hazánk próbálja feltörni és eközben óriási érdekcsoportokkal ütközik.

Az elfogadott új agrárkamarai törvénnyel nagyon sok jól prosperáló vállalat kerül el az MKIK-tól, köztük olyanok is, amelyek nem tisztán mezőgazdasági tevékenységet végeznek. Ez nem lesz vérveszteség az MKIK-nak?

Parragh László a helyzetet másképp közelítette meg. Mélyen hisz abban, hogy a gazdaságot meg kell szervezni. Ha tőlünk Nyugatra a kötelező rendszerű kamarán keresztül szigorúan szervezett a gazdaság, akkor ennek valami oka van. Minél atomizáltabb egy gazdaság, annál könnyebb teret hódítani. És ez a mezőgazdaságra hatványozottan igaz. Ennek megszervezésével messzemenőkig egyetért, az viszont lehet vita tárgya, hogy ezt milyen formában teszik, ami politikai értékválasztás függvénye. Ebben az értékválasztásban a kormány az önálló agrárkamarára helyezte a hangsúlyt. Az MKIK abban érdekelt, hogy legyen sikeres és jól működő az agrárkamara, és ebben – ha kell – segíteni fogják.

Parragh László azt különösen jó intézkedésnek tartja, hogy az általános forgalmi adót csak akkor kell befizetni, amikor megérkezik a számla ellenértéke. Ez főleg a kisvállalkozókon segít, akik nagyon nehezen kezelik a problémát. Ha beszállított egy nagy cégnek, általánosan elfogadott, hogy az csak 60, vagy 90 nap múlva fizette meg az áru, a szolgáltatás ellenértékét, miközben a kisvállalkozónak a következő hónapban már ki kellett fizetnie a kiállított számlán szereplő Áfát. Szerencsére ez változik, ami a kamara számításai szerint a magyar gazdaságban legalább 80 milliárd forintos likviditási bővülést eredményez.