Sok vagy kevés a vad az erdeinkben?

Vadászok és a civilek közötti párbeszéd során szinte soha nem hiányozhat a kérdés: sok avagy kevés a vad az erdeinkben? A vadászok szerint néha kevés, akik viszont az erdei-, illetve a mezőgazdasági vadkároktól szenvednek, azok szerint elég sok. 

A vadászati hatóságnak ilyen présben kell meghatározni a megye optimális vadlétszámát. A hatóság évekre lebontva határozza meg a megyei szinten maximálisan fenntartható nagyvadlétszámot, ennek során számtalan szempontot kell figyelembe venniük. Információink szerint a jelenleg hatályos előírások szerint gímszarvasból 5300-, dámszarvasból 410-, őzből 7260-, muflonból 240-, vaddisznóból pedig 3930 lehetne az erdeinkben, ugyanakkor a létszámuk mind az öt faj esetében meghaladja ezt a mértéket.

A gímállomány becsült létszáma nyolcezer körüli a megyében, amelyből évente több, mint négyezret hoznak terítékre a vadászok. A megyei őzállomány becsült létszáma 12 ezer körüli, amelynek a felét kilövik évente.

A dámszarvas állományát 800-900 darabra becsülik, az éves kilövésszám már meghaladja a 400-at. A muflonállomány 1200-1400 közötti, a teríték már meghaladja a hatszázat. E két vadfaj nem meghatározó a megyében, viszont színesíti vadászati palettát.

Legnagyobb problémát a vaddisznó okozza, a vadfaj által keltett károkozás mértéke radikálisan emelkedik. Nem véletlenül! A vaddisznót minden erővel vadászni kell, hiszen a számuk már súrolja a tízezret, ami több, mint kétszerese a megengedett létszámnak.

Alig tizenöt éve tért vissza az aranysakál Magyarországra, és mára több ezer példány él az országban. Az őshonos, nádi farkasnak vagy toportyánnak is nevezett, a rókánál valamelyest nagyobb, de a farkasnál kisebb ragadozó már a megyében is megjelent, ősszel Tótvázsony térségében lőttek is. Ennek a fajnak a rohamos mérvű elszaporodása az őzállományt veszélyezteti.