Az egyházügyi törvényről vitatkozik a veszprémi érsek egy amerikai teológiaprofesszorral

David Baer félti az állami intézmények függetlenségét, szerinte a sok kétharmados törvény összeférhetetlen a demokrácia nyugati értelmezésével, és különösen aggasztó az egyházügyi törvény. Márfi Gyula úgy látja, Magyarországon nem sérül a vallásszabadság, s szükség volt az új egyházügyi törvény elfogadására.

Az amerikai professzor nyílt levelében kiemelte: "az Orbán-kormány ma már messze túllépett azon a határon, amely Nyugaton politikailag elfogad­­ható". Megemlítette, hogy amikor a Fidesz másodszor került hatalomra, reménykedett, hogy "az ország újra egyensúlyba kerül", de reményei dacára az Orbán-kormány intézkedéseit "először meglepetéssel, aztán kiábrándulással, és végül megdöbbenéssel" fogadta.

Mint írta, keresztény szempontból különösen aggasztó az egyházügyi törvény. Felveti a kérdést, hogy van az, hogy a nyilvántartásba vétel az Országgyűlés kétharmados szavazatától függ és nem a bíróság jogi értelmezésétől, holott a vallásszabadság nem politikai, hanem jogi kérdés. Hozzátette: "a vallásszabadságot mi, keresztények nem így értelmezzük!"

Véleménye szerint "az összpontosított parlamenti hatalom, amely aláássa az állami intézmények függetlenségét, a sok kétharmados alaptörvény, a média és a vallásszabadság korlátozása – mindezek összeférhetetlenek a demokrácia nyugati értelmezésével".

"Magyarországon jelenleg egy olyan rendszerváltozás megy végbe, amely nem kompatibilis a nyugati, európai, demokratikus értékek hagyományaival. Mivel ez a folyamat az Európai Unión belül zajlik, ez gyengíti az egész európai közösséget. Így a közösség kénytelen erre reagálni" - fogalmazott David Baer, aki négy évet élt Magyarországon, könyvet írt egyebek mellett A magyar evangélikusok küzdelme a kommunizmus alatt címmel. Kétszer volt Magyarországon Fulbright-ösztöndíjjal. Felesége és a gyermekei magyar állampolgárok.

Márfi Gyula nemrégiben közzétett, a teológus által megfogalmazottakra reagáló nyílt levelében leszögezte: "Magyarországon ma mindenki olyan vallást gyakorol egyénileg is és közösségben is, amilyent akar". Hozzátette, az egyes egyházak elismerésének csak az egyházak állami támogatásával kapcsolatban van jelentősége, itt viszont azokat részesítik előnyben, amelyek "jelentős mértékben hozzájárultak az ország fennmaradásához, illetve amelyek tevékenysége társadalmilag kiemelten hasznos".

A veszprémi érsek arról is írt, "a bíróság az elmúlt 20 évben meggyőzően bizonyította, hogy az egyházak nyilvántartásba vételére alkalmatlan. Több mint 300 "egyházat" bejegyeztek, amelyek legnagyobb része a legminimálisabb kritériumoknak sem felelt meg". Leszögezte: a korábban bejegyzett közösségek "jó része semmiféle hitéleti tevékenységet nem végez, a bejegyzést csak azért kérte, hogy egyszerű gazdasági vállalkozásként - a vállalkozások által igénybe vehető kedvezményeken túl - az egyházaknak adható támogatásokban is részesülhessen".

Megállapítása szerint van egy "rejtőzködő keresztény Európa", de van egy annál sokkal hangosabb, a hatalom és a médiumok nagy részét kezében tartó, élesen keresztényellenes, ultraliberális Európa is.

Márfi Gyula annak a véleményének is hangot adott: a nemzetközi nagytőke célja, hogy "(kamat)adófizetőikké" tegye az egyes államokat, ezért "az a +jó kormány+, amelyik hajlandó felvenni az előnytelen hiteleket is, majd azok gyors elköltésével örökös adófizető gyarmattá teszi hazáját".

Gyurcsány Ferenc azt írta Márfi Gyulának a Facebookon: "Ön válaszában azt állítja, hogy a független magyar igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, úgynevezett koncepciós perekben. Halkan és alázattal jegyzem meg, hogy a pártállami diktatúra elkötelezett kiszolgálóinak ostorozása visszatetsző egy olyan egyházi méltóság részéről, akinek egyháza semmit nem tett annak érdekében, hogy feltárja a pártállami diktatúrával való együttműködés mai napig titkolt, leplezett világát, amely egyház nem kívánt szembenézni azzal a ténnyel, hogy soraiban az egykori állambiztonsági rendszer által beszervezett, vele együttműködő ügynökök sora szolgált".

A volt miniszterelnök arról is írt nyílt levelében: meghökkentő, hogy az érsek Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselőt vádolja "a pedofília undorító bűnével", noha már százszorosan bebizonyosodott, hogy ez az állítás minden alapot nélkülöz. Hozzátette: a katolikus egyházat "az elmúlt évtizedben gyökeréig rázták meg papjainak kirobbant pedofilbotrányai", és nincs tudomása arról, hogy az érsek akár egy alkalommal is a sajnálatát fejezte volna ki a megalázott, zaklatott, tönkretett gyermekek ügyében.

Gyurcsány az érsek azon állításával is vitatkozik, hogy valamely vallási közösség mai státuszában a történelmi érdemeknek kell tükröződniük. Úgy fogalmaz: valami hasonlót gondolhatott az egykori magyar nemesség is, amely elődei áldozataira való tekintettel követelte az adómentességet, ám az ő kiváltságaikat az 1848-as polgári forradalom elsöpörte.