Üzenetek fehérben, feketében

Kötődés egy világhoz, értékekhez, emberekhez, akiket Korniss Péter meg akart örökíteni. Mert ezt a lehetőséget kapta a fotográfia, hogy örökül hagyjon pillanatokat. És ez nem csak lehetőség, hanem felelősség is. 

Korniss Péter vállalta ezt a feladatot, hiszen mint mondja, ő még annak a generációnak a tagja, amelyik szeretett volna valami fontosat üzenni. Meghatározó élmény volt 1967-es erdélyi útja, melynek hatására megszállottan keresni kezdte azt a lehetőséget, hogy olyasmit fotózzon le, ami el fog tűnni. 

Regölést a nyugati határszélről, betlehemes játékot Tolna megyéből, galgamenti húsvéti locsolkodást, busójárást fényképezett, majd az ünnepi pillanatok megörökítése után egyre inkább érdekelni kezdték a hétköznapok. 

Bivalyfejő asszony, sárban iskolába siető kislányok, alvó juhász, a fotóművész fekete-fehér képei megrázóan beszélnek a vidéki szegénységről, az ember és a táj viszonyáról, keserves és vidám sorsokról.