Unalmas és nyálas, mint a könyv - A szürke ötven árnyalata

Mondjuk én eleve hiperadag kajával és kólával mentem be a moziba, mert a történetet ismerve, tudtam, hogy valamivel el kell majd foglalnom magam. Hiszen, hacsak nem sikerül valami elképesztő zseniálisat alkotniuk a készítőknek, akkor a mozi ugyanolyan szájbarágósan unalmas és nyálas lesz, mint a könyv. Sajnos nem sikerült.

Aki olvasta a kötetet és van némi irodalmi érzéke, az tudja, hogy az alkotás néhol az újságárusnál kapható romantikus regények színvonalát sem üti meg. Én magam sokszor felszisszentem az olvasása közben, mert annyira kínosnak találtam, és nem a pikáns szexjelenetek miatt pirultam, hanem az ócska megfogalmazások hoztak zavarba. Persze a brit családanya író maga is nyilatkozta, hogy nem gondolja magát valami nagy írógéniusznak, egyszerűen csak érdekelte a szado-mazo téma és az, mi történik, ha egy effajta szórakozást kedvelő találkozik egy olyan emberrel, akinek mindezek a játékok idegenek. Merthogy a történet végül is erről szól. Lássuk be, E. L. James beletalált, a saját maga szórakoztatására írt könyv világsiker lett. Hiszen a szado-mazo szexről effajta lányregényes formában még nem nagyon írt senki. Más kérdés, hogy a valóságshow-k óta persze tudjuk, hogy a siker nem feltétlenül jó értékmérő.

Első látásra a film szereplőit kiválóan eltalálták. A nem feltűnően szép, de bájos  Anastasia szerepében Melanie Griffith és Don Johnson lányát, Dakota Johnsont láthatjuk, a gazdag, titokzatos macsó Christiant pedig az eddig főként sorozatokból ismert exmodell, Jamie Dornan játssza.

Sokat gondolkodtam, hogy Sam Taylor-Johnson rendezése vajon jól mesélte el ezt a sztorit, de nem tudok választ erre a kérdése. Ugyanis nem tudtam és most sem tudok elvonatkoztatni a könyvtől. Lehetséges, hogy azért, mert semmit nem kaptam plusz élményként a moziban, a kitűnően választott aláfestő zenéken kívül. A film számomra pont ugyanazt hozta, mint a könyv. Ami a fent leírtak alapján, nem túl nagy dicséret. A női szereplőt megkedveltem, a férfit viszont sokkal vadabbnak, érzékibbnek, szenvedélyesebbnek képzeltem. Egy olyan pasi, aki mindent elért az életben és ma már csak az hozza lázba, hogy feszegeti a saját határait, nem olyan, mint amit Jamie Dornan az egyfolytában üresnek ható tekintetével eljátszott. Tehát szerintem - bár ez a színész tényleg gyönyörű férfi - nem tudta hitelesen átadni a tiltott szenvedélyektől megvaduló férfi állatot.

Az alap történet is már egy hatalmas hazugság, amire emiatt hiteltelenül építkezik a perverz sexet hozó vonulat. Mindennek az alapja ugyanis az, hogy egy jó pasi beleszeret egy minden tekintetben középszerű lányba. Szegény írónő, rá pillantva értem én, hogy ez az ő álmai netovábbja, csak ez a kép hamis. Mert egy tíz pontos pasi, sosem teper egy öt pontos lányért. Tetszik, nem tetszik, így van. Éppen ezért szerintem ez a történet nem az eddig tabunak számító szado-mazo ábrázolás miatt sikeres, hanem pont azért, mert elhiteti a fiatal lányokkal, hogy egy gazdag, jóképű, szédületesen okos pasi egyszer csak majd megunja a hosszú combú, szőke lányokat – akikből szörnyű belegondolni, de szintén létezik okos fajta is - és észreveszi az alacsony, barna hajúakat a sarokban. Ezt a képtelenséget pedig minden lány el akarja hinni. Nem igaz?