Merlot, egy jól házasítható bor

Bár van, aki vitatja, de tény: a merlot francia születésű világfajta. Jól termő, későn érő  szőlőről van szó,  jó a cukorfoka. Szeretem a merlot, mert testes, dús, bársonyos borokhoz lehet keverni, a bikavérhez is jól illik kiegészítőként. A merlot  mélyvörös, illatos, zamatos, mély extract tartalommal. Önálló borként főleg  rosé gyanánt kedvelem, hiszen nem jellemzi a nagy savtartalom. A kékoportóhoz hasonlóan finom, könnyű ital. Cuvében  - bocsánat, ezt a nevet már nem engedik -, vagyis vegyes borban lehet az ereje, mivel jól házasítható, és ez igaz a rosé és a vörös bor esetében is. Hogy mit illik enni ehhez a fajtához? Én úgy  vagyok ezzel, azt kell enni, amit az ember éppen  megkíván. Jó, tudom, a halhoz fehér bor dukál, a vörös húsokhoz meg vörös, de nálam ez időnként megfordul. A lényeg, hogy az étel ne vigye el a bor ízét. A merlothoz éppen ezért kevésbé fűszeres húsokat ajánlok.