Férfi és női kommunikáció: mindketten mást akarnak

- Mi a baj, Drágám? - kérdi a férj.
- Semmi - válaszolja duzzogva a feleség.
- De hát látom, hogy baj van - felel azonnal a férj.
- Mondtam már, hogy nincs semmi - vág vissza ingerülten a feleség.
- Jó, akkor ne mondd el - húzza meg vállait a férj.
- Tudtam, hogy nem hallgatsz meg. Sosem érdekel, hogy mi van velem  - csapja be maga mögött a feleség az ajtót.
 
Ki ne ismerné az ilyen és ehhez hasonló jeleneteket. Arra, hogy miért nem értjük meg egymást, a tudomány is régóta keresi a választ.

Mi is próbáltunk választ keresni a kérdésre, ebben kértük a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában oktatók  segítségét.

Dr. Czetter Ibolya, az egyetem elnökhelyettese, stiliszta sokat foglalkozott maga is a férfi és női kommunikáció közötti különbségekkel. Szerinte mindenki hozzá tud szólni a témához.
 
- Nekem a férfi és női kommunikáció közötti különbségekről Karinthy idézete jut eszembe először - mondja dr. Czetter Ibolya.  - Nem érthetjük egymást, hiszen mind a ketten mást akarunk. A férfi a nőt, a nő pedig a férfit. Ebből adódnak a félreértések. Egyébként a tudomány is elmélyülten foglalkozik ezzel a témával, ám szerintem a szerzők mindig elfogultak a saját nemükkel. Úgy vélem, ha meg akarjuk érteni a női és a férfi kommunikáció közötti különbségeket, egyrészt a nemiség felől közelíthetjük meg a kérdést, másrészt pedig a pszichológiai adottságok felől.

Létezik egy úgynevezett genderkutatás, mely a társadalmi nemeket veszi figyelembe. Az, hogy milyenek vagyunk egyrészt a neveltetésre, másrészt arra szociológiai kérdésre vezethető vissza, hogy mit tartunk nőiesnek, és mit férfiasnak.
 
- A kulturális különbségek megjelennek a kommunikációban is - folytatja az elnökhelyettes. - Például a férfiakra inkább jellemző az érvelés. Ez visszavezethető oda, hogy régen csak ők beszélhettek nyilvánosan, mi nők nem. Fontos a férfiak számára a  beszédben a logikusság, a tisztsaság, főként az igazság kimondására törekszenek. A nők azonban a kapcsolat fenntartását tartják szem előtt, azt, hogy semmilyen körülmények között ne veszítsék el partnerüket. A nők arra is képesek, hogy felrúgják a szabályokat azért, hogy meggyőzzenek valakit igazukról. A férfiak ezzel szemben inkább a kapcsolatot áldozzák fel, de a szabályokat sosem szegik meg.

Megvizsgálták azt is, hogy a nőiesség és a férfiasság, hogy függ össze a kommunikációval. A férfiak szerint a nők akkor meggyőzőbbek, ha erőtlenek a nyelvhasználatban. A nők szerint viszont a férfiak akkor, ha erőteljesebben kommunikálnak.
 
- A férfiaknak könnyebben elnézzük a trágár beszédet is, s azt is, ha a társalgásban szerepet kap a szexualitás - teszi hozzá dr. Czetter Ibolya. - Gondoljunk csak bele, ha egy nő fogalmaz nyersen, azonnal elmarasztalják.  A nőké általában a családban az összetartó szerep, ezért érzelmesebbek. A kommunikációjukra a bizonytalanság jellemző, többször korrigálnak beszéd közben. Udvariasabbak vagyunk, sok érzelmet csempészünk a mondanivalónkban, s szeretjük a körülírást is. A nyomaték kedvéért többször vissza is kérdezünk, s sokszor inkább célozgatunk. A férfiakra a lényegre törés a jellemzőbb. Az mondják, ha a nő kimondaná azt, amit gondol, kevesebb lenne a vita. A férfiak nem szeretik a célzásokat, az utalásokat sem értik. S meglepő, de az is kiderült, hogy a nők sokkal több bókot mondanak, mint a férfiak. Utóbbiak csak az udvarlási fázisban hajlandók bókolni. Állandóan versengenek, s próbálják felkelteni a figyelmünket, éppen ezért mesélnek vicceket.

Több könyv született a témában

Dr. Czetter Ibolya szerint a különbségek a társadalmi szerepekre is visszavezethetők. Vannak kifejezetten feminim és maszkulin kultúrák is, ezek is mélyíthetik a kommunikációs különbségeket. Az elmúlt években több szakirodalom is foglalkozott a témával, viszont születtek részrehajló alkotások is.