Műszaki emlékeink

Az utóbbi időben már nagyon rossz állapotba került az épület, halaszthatatlanná vált a felújítása. De ehhez nemcsak pénzre volt szükség, hanem valamilyen hasznos funkciót is keresni kellett, hogy később ne menjen megint azonnal tönkre – magyarázta a különleges múzeum születési körülményeit Sólyom Gyula. Az osztrák Gusztáv Adolf Alapítványtól kaptak kétezer eurót, meg itthon is gyűjtöttek. Mivel a pénz így is kevés lett volna, a felújítási munka nagy részét saját erőből végezték, hogy ezzel is spóroljanak.

Közben jött a gondolat, hogy a nyári templomkerti koncertekhez öltözőként, próbateremként szolgáló épület egyik szobájában helyezzék el a Sólyom Gyula által gyűjtött eszközöket. Érdekes program lehet a környéken kirándulóknak, és az itteni gyerekek is megismerhetik, milyen út vezetett a mai internetes zenehallgatásig, az MP3-as lejátszókig. Ha belépődíjat nem is szednek, a látogatók adományai talán fedezetet adnak majd az épület állagának megőrzésére. Gyakorlatilag el is készült a gyűjtemény. Sólyom Gyula még egy hangos idegenvezető anyagot akar összeállítani, ami a látogatóknak bemutatja majd a rádiózás történetét. A hivatalos megnyitót tavaszra tervezik, hangversenynyel, baráti beszélgetéssel egybekötve. De szombatonként már addig is kinyitják a múzeumot az érdeklődőknek.

Megtalálható és meghallgatható minden

A mintegy 250 eszköz többsége hazai gyártmányú. Köztük egy-egy teljes polcot töltenek ki az Orion és a Rava, illetve a később Videotonként ismert Székesfehérvári Vadásztölténygyár termékei. A készülékek harmada ma is működik. A vezetékes és hagyományos rádiók mellett láthatunk lemezjátszókat, magnetofonokat, filmvetítőket, televíziókat és alkatrészeket is. Sólyom Gyula szerint egyedül a hajdani befőttesüveg-gumi hiányzik, ami a Perion telepeket a rádióhoz fogta.