Az elegáns gyászcincér

Pénzesgyőr határában egy csodaszép patakmeder szélén jártunk. Élveztük az erdő minden rezdülését, illatát, a friss levegőt. Életem első gyászcinéncérét (Morimus funreus) itt pillantottam meg, azóta többször találkoztam vele, de az első mindig emlékezetes marad. Sok szép erdőben jártam már, ám a Pénzesgyőr határában lévő bükkösök a legszebbek közül valók.

A gyászcincér idehaza védett faj, eszmei értéke 10 000 forint (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

A gyászcincért a középhegységi és dombvidéki erdőségek sok helyéről ismerjük, de gyakorinak csak a Dunántúl egyes részein mondható. Az Északi-középhegységben kimondottan ritka. Élőhelyei a cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, kocsányos tölgyesek, karsztbokorerdők, bükkösök és hársas erdők idősebb állományai. Melegkedvelő faj, hegyek és dombok déli oldalait vagy napsütötte csúcsait részesíti előnyben. Az utóbbi húsz esztendőben nagyon sok idős erdőt kitermeltek, ami nem kedvez a faj számára, akárcsak az erdészeti vegyszeres kezelések. Fontos lenne az erdőkben az idős, elhalt fák, tuskók megőrzése. Fennmaradását segíti a szálaló erdőművelés, a faállományok, a vegyes korú állományok kialakítása, a hagyásfák és tanúfák megőrzése. A faj Nyugat-Európában nem él.