Harcosok a mozgás öröméért

Vezetőjük szerint nem a versenyistálló kinevelése a cél, és bár szép sikereket érnek el, ha versenyekre kerül a sor, nem az állandó megmérettetést tekintik üdvözítőnek.

A csapat egyre bővül, a gyerekek előbb-utóbb elhozzák szüleiket, illetve a szülőkkel a kicsik is eljönnek, és ott ragadnak az edzéseken.

A klub az elmúlt hét végén tartotta övvizsgáját a gyarmati iskola tornatermében.

- Ez tulajdonképpen egy kötött formagyakorlat, ami övfokozatonként változó. A fehér övtől megyünk felfelé. Harminc fő vizsgázik, ebben nagyon sok a kezdő, tizenkilencen tesznek első vizsgát. Hárman mennek kék övre, ez már nagyon komoly fokozat. A felkészítés a barna övesek segítségével zajlott, hiszen úgy igyekszem kinevelni az utánam következő generációt, hogy ne csak művelje, oktassa is a judót. Ma Pákozdi Csaba, a Regionális Dan Kollégium elnöke tette tiszteletét nálunk, ő ötdanos mester. Ő a felelős azért, hogy itt minden tisztán menjen. Nagyon izgul mindenki, de talán a legjobban én, hiszen ilyenkor elsősorban én vizsgázok - mosolygott Dózsa József, a klub vezetője, aki azt is elmondta, ha úgy látja, hogy valakinél a felkészülés nem megfelelő, azt nem engedi vizsgára. A jelöltek gyakorlatból és elméletből is vizsgát tesznek, így lesz teljes a kör. A vizsgázók közt a legfiatalabb még nem töltötte be a hatodik életévét, a legidősebb pedig negyven fölött jár.

- A vizsgázók jól felkészültek, látszik, hogy sok időt fordítottak erre. A gyerekek közti küzdelem inkább játékos vetélkedő kell legyen, ha ezt nem szokják meg, akkor a későbbiekben az egymás elleni harc nem lesz versenyképes - fogalmazott Pákozdi Csaba mester.

- Hogy mennyire veszik komolyan a picik? Úgy felpörög bennük az adrenalin, hogy néha nehéz leállítani őket. Mivel a klub családias alapon működik, a kisgyermekes apukákat sem nehéz megfogni. Ők is beállnak, kipróbálják, és bele is szerelmesednek. Mi a mozgás öröméért csináljuk, és úgy tartom, a legfontosabb feladatom az, hogy a gyerekekkel és a felnőttekkel megszerettessem a mozgást. Volt olyan apuka, akinek majdnem egy évig tanítottam a szabadesést. Aztán amikor sikerült, úgy csinálta, hogy már szinte nekem fájt. Így aztán mindenki magának érzi a klubot - mondja az edző.

A klub évente egy-egy vizsgát rendez. Ennyi kell a felkészüléshez. Bár barna övre csak tizennyolc éves kortól tehetnek vizsgát a tagok. - Ez az én kikötésem. Ez nem azt jelenti, hogy az én tanítványaim kevesebbet tudnak, csupán ahhoz, hogy valaki megszerezze ezt az övfokozatot, agyban is meg kell érni. Tekintélyt kell kiharcolni, oda kell tennie magát az embernek. Ezt a szülők is megértik, nincs belőle nézeteltérés - tartja Dózsa József.

A Dózsa Judó Klub különböző korosztályú versenyzői jól felkészülten álltak a vizsga kihívásai elé (Fotó: Nagy Imre)

- Ünnepelni? - kérdez vissza nevetve.

- Nehéz éveket zártunk, és az övvizsga is méltó arra, hogy ezt megünnepeljük. Erre tökéletesen alkalmas lesz a nyitott pincék rendezvény, ahol kicsit lehet lazítani. Két hónapja készülünk, elfáradtunk, ránk fér a pihenés. Nagyon jó a társaság. Olyan emberek között lehetek, akiktől annyi pozitívumot kapok, hogy én is csak ezt tudom adni. Jó köztük élni, jó velük együtt lenni. Több szempontból is szerencsés ember vagyok. A családom maximálisan mellettem áll, ezt kevés ember mondhatja el magáról. Nem vagyok gazdag, de nem kell nélkülöznünk. Nekem a judo nem megélhetést jelent. Ez hobbi, szerelem, egy kis kikapcsolódás. És azoknak az embereknek, akik eljönnek hozzám edzésre, szintén ezt jelenti. Nem kevesebbet, és nem többet. Volt olyan kis tanítványom, aki ott akarta hagyni a középiskolát, mert judo edző akart lenni. Nekem kellett meggyőznöm, hogy ne tegye, mert ebből nem fog tudni megélni. A tagdíjakat visszaforgatom, az indulásnál én vásároltam a szőnyegeket, az ötvenkét darabot két éven keresztül törlesztettem a tagdíjakból. Sokan mondják, hogy nem vagyok normális. Lehet, hogy így van, de jól érzem magam tudtam meg az edzőtől. Igazából a családias légkör volt a legszimpatikusabb már az első beszélgetés alkalmával. Azóta több helyszínen találkoztunk, és mindenhol ugyanezt tapasztaltam.

- Jó egy ilyen családhoz tartozni. Jó érzés edzésre járni, ami eléggé kemény, de még az ilyen öregeknek is jólesik. Van köztünk olyan, aki negyvenhat évesen jár ide. Ebben a sportban a bemelegítéstől a dobásokig minden szép. Alapvetően önvédelemre tanít, de emellett fegyelemre, önfegyelemre is nevel. Hat-nyolcéves gyerekek is vannak köztünk, a lányom például ötévesen kezdte, a kisebbik pedig szinte háromhetesen. A bölcsődében azzal fegyelmezik, hogy ha nem viselkedik jól, nem mehet edzésre. Számunkra ez egy életforma - mondta el egy korábbi beszélgetés alkalmával Tóth Norbert, a csapat egyik tagja.

A klub évente egy alkalommal, nyáron két napot a kupi erőben tölt. Ez az igazi kikapcsolódás, ahol családias hangulatban, sportversenyekkel (nem judo), túrákkal, főzéssel szórakoztatják magukat. Utóbbiba a klub vezetője is rendszeresen beszáll: az általa főzött csilis babot kóstoltam, és csak ajánlani tudom, mert rettenetesen jóízű. Mellesleg a tagok ebben a gyönyörű környezetben szokták felköszönteni Dózsa Józsefet, akinek születésnapját együtt ünneplik. Irigylésre méltó a mindig, minden alkalommal jól tapintható vidámság, a barátság, a sport szeretete. Valódi közösség ez, amit nem az övek színe, hanem az emberség tart össze.