A versailles-i kastély egyetemes jelentőségű építészeti értéket képvisel

A teljes pusztulástól megmenekült Notre-Dame épületében a felcsapó lángok április 15-én olyan károkat okoztak, ami miatt hosszabb ideig tartó újjáépítése, illetve zárva tartása prognosztizálható. Valószínű, a világhírű székesegyház kiesése az idegenforgalomból tovább növeli az érdeklődést az eddig is legforgalmasabb múzeumok, köztük a versailles-i kastély iránt.

A Napkirály, XIV. Lajos építtette és utódai által újabb épületrészekkel bővített palota éppen 40 éve, 1979-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. A királyi hatalom fényűző szimbóluma ma egyetemes jelentőségű, időtálló építészeti értéket képvisel, s mint ilyen, az emberi alkotószellem remekműve. Sokáig mintául szolgált más országok uralkodóinak/előkelőségeinek, köztük Esterházy Fényes Miklós hercegnek, a fertődi kastély építtetőjének.

Az idegenforgalmi jelentősége mellett napjainkban is fontos adminisztratív és bírósági központnak számító, több mint 86 ezer lakosú Versailles eredetileg egy kis falucska volt, körülötte nagy kiterjedésű erdőséggel, a Napkirály apjának, XIII. Lajosnak a vadászterületével, rajta egy szerényebb kivitelű vadászkastéllyal. Ugyan a vadászkastély fennmaradt – a nagy épülettömb középső része foglalja magában –, de helyette egy klasszicista stílusú palotakomplexumot építtetett fel XIV. Lajos, díszkertekkel-parkokkal, szökőkutakkal, sétányokkal és tavakkal. Híres francia építészeknek – Louis Le Vau, Jules Hardouin Mansart, André Le Notre (kertépítész) –, valamint számtalan művésznek, kézműves mesternek, s a korabeli leírások szerint az építésében részt vevő több mint harmincezer munkásnak köszönhető, hogy igazi francia eleganciával és királyi pompával az utókorra maradt a ver­sailles-i palota.

A király és királyné magánlakosztályait, a pompás Apolló, Vénusz, Mars és Merkúr szalon (s még további három van belőlük), és az olyan nevezetes épületrészeket, mint a Márványudvar, Királyi kápolna és Opera, a Csata galéria – is megelőzve, Versailles legnagyobb látványosságának a Tükörcsarnok (vagy Tükörgaléria) számít – az abszolút királyi hatalom jelképe. Uralkodói fogadások, követlátogatások, majd a Francia Köztársaság kikiáltása után állami események helyszíne. Itt jelentették be a Német Birodalom megszületését 1871-ben, s 1919-ben az első világháborút lezáró béketárgyalások helyszíne is volt, s olyan koronás főt, mint II. Erzsébet brit királynőt fogadtak itt 1972-ben, de az utolsó szovjet elnök, Mihail Gorbacsov előtt is e helyen „tisztelgett” a francia protokoll. A 73 méter hosszú Tükörgalériát 357 tükör, márványoszlopok, aranyozott bronz oszlopfők és a mennyezetet díszítő 30 festmény teszi káprázatos látvánnyá – még a mindig nyüzsgő turistaáradat ellenére is.

Egyébként a most elmúlt húsvéti ünnepnapokra látogatottsági csúcsot jeleztek a versailles-i kastélyban, aki tehette, annak a „viszonylag csendesebb hétköznapokat” vagy a palota 800 hektáros parkját-kertjeit – a klasszikus francia kertépítészet csodáját – ajánlották megtekinteni.

Királyi vakondfogó

A kastély nyolcszáz hektáros díszkertjeiben a mai napig fennmaradt egy igazán ritkának mondható foglalkozás, a vakondvadász. A királyi vakondfogó tisztét még a Napkirály honosította meg a 17. század végén. Sokáig apáról fiúra szálló mesterség volt, ma ezt a foglalatosságot Jerome Dormion űzi, aki csapdákkal veszi fel a harcot a kis föld alatti betolakodókkal.