Rédli és a hét macska esete

Az óvoda meghívására érkezett sportolónak a gyerekek ügyesen sorolták az olimpiai versenyszámokat, igaz a boksz helyett bunyót mondtak és a vívás csak sokadikként jutott eszükbe. András az olimpiáról mesélve elmondta nekik, hogy a versenyeken a világ minden tájáról 10500 sportoló vett részt, akik közül csak kevesen győzhettek. Elárulta, hogy minden versenyen aranyérmet szeretne nyerni, de ez csak ritkán sikerül. Amikor pedig alulmarad, sportszerűen gratulál a győztesnek. Ez pedig majdnem olyan, mint amikor valaki társasjátékban alulmarad. A vereséget gyerekkorában is nehezen viselte, de már akkor is tudta, hogy sosem szabad csalni – árulta el a kicsiknek és megmutatta az érmét az igazán kíváncsiaknak. Apró tenyerükben tartva meglepte őket annak fél kilós súlya, valamint az, hogy a valójában ezüstből öntött bronzérem szalagja használt petpalackokból készült.

Rédli András olimpiai bronzérmes párbajtőröző volt a tapolcai Szent Erzsébet Óvodában nevelkedő gyerekek vendége

Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Ennek kapcsán vallották a kicsik, hogy ők nem szemetelnek, és most már azt is tudják, hogy az olimpia szintén szem előtt tartja a környezetvédelmet. Meglepően sokan jelezték, hogy sportolnak, futnak, fociznak, kézilabdáznak, néptáncolnak, karatéznak. Az egyik kisfiú elgondolkozva mondta, hogy sok macskájuk van otthon, Mire András megkérdezte, hogy ez most hogy jön ide, a kis srác kivágta magát: hát, idefutottak! Kis barátnője elárulta, hogy ha felnő, dobos lesz. Hiszen az szintén sport, mivel sokat mozog közben az ember keze. Egy kislány eldicsekedett két aranyérmével, amit a néptánc együttes manócsoportjának tagjaként kapott, kis barátnője pedig azt mondta, hogy ő már megnyert egy felnőtt futó versenyt. Valaki arról mesélt, hogy memória játékban mindig legyőzi az anyukáját, egy szőke kis copfos azt mondta, az ő apukájának is van olyan érme, mint Andrásnak. Az olimpikon méltányolta a gyerekek érdeklődését és ügyességét. Hangsúlyozta, hogy mindenki tehetséges és sikeres valamiben.

Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Aki sportol, az egészséges és a barátaival hasznosan tölti szabad idejét. Sok gyerek a számítógép előtt ül, fiatalon dohányzik, pedig attól csak betegek lehetünk. Egy sportoló nem engedheti meg magának ezt, ilyen eredményt nem érhetne el, ha dohányozna. Inkább tanuljon zenét. Mielőtt 11 évesen elkezdtem vívni, én is futottam, úsztam, de trombitáltam is. Ebben a városban születtem, aztán két diplomát szereztem, mert a tanulás nagyon fontos. A sport ugyanis nem tart örökké – vallotta András, és megmutatta bekötött térdét, amely hat héttel ezelőtt sérült meg. Az eset tanulsága szerinte volt, hogy érteni kell a sporton kívül máshoz is. Például fontos az idegennyelvek ismerete. A gyerekek érdeklődtek arról, hogy András mikor kezdett vívni, mit jelent az, hogy kitartás, mi ad erőt a folytatáshoz, amikor nagyon elfárad. Utóbbi kérdésre azt válaszolta, hogy az eredmények lendítik át a holtpontokon. Mert mindig kell, hogy legyen az ember előtt egy cél, ami miatt folytatja, küzd és nem adja fel, ami érdekében mindent megtesz a sikerért. A példája bizonyítja, hogy egy vidéki, tapolcai fiatal is lehet sikeres, nem csak nagyobb városokban élők.

Fotó: Tóth B. Zsuzsa

András előadását a gyerekek végül saját rajzaikkal köszönték meg, ő pedig aláírta a kicsik által rajzolt papír érmeket, majd a Nagyboldogasszony iskola diákjai számára tartott hasonló előadást.