Végighajózták a fél világot

Tökéletes a harmónia a házban. Minden a helyén van, visszafogottan elegáns, semmi hivalkodás. Nyugodt, harmonikus, kiegyensúlyozott a hangulat, jókedvűen, viccelődve foglalnak helyet, a 18 éves Benjámin, a 16 esztendős Jonatán, és szüleik Péter, a többszörös magyar bajnok vitorlázó és Tünde, az édesanya, a biztos háttérország. Mindenki lényegre törően beszél, semmi fecsegés, üresjárat nincs.

- Vegyél fel egy inget, fiam! - szól Tünde. A fiúk természetesen a vízről, a Balatonfüredi Yacht Clubból érkeznek, ahol naponta edzenek édesapjukkal, és több külföldi edzővel külön-külön hajóban. A kifogástalan megjelenésű fiúkért bizonyosan versengenének a legfinnyásabb divatlapok, és fiatal koruk ellenére rendkívül fegyelmezettek, intelligensek, ugyanakkor ezek a sokszoros Európa és világbajnokok nagyon szerények. Mintha mi sem lenne természetesebb legendás eredményeiknél! Éreztetik, csak azt teszik, ami a dolguk: hajóznak, ami a szenvedélyük.

Történelmet írtak a fiúk már alig tíz évesen is a hazai vitorlázásban, a világon ismerik őket, az élsport számol velük.

- Egy napon úgy ébred fel egy gyerek, hogy bajnok lesz vitorlázásban, vagy egy Vadnai családban, ahol az apa többszörös magyar bajnok ez elvárás volt?

- Soha nem görcsöltünk ezen, nem volt kényszer a sport, nálunk ez életforma. Láttuk, a fiúk is igénylik, élvezik a mozgást, az természetes volt nyilván, hogy vitorlázó lévén amint lehetett, vittem őket a hajóra - beszél a kezdetekről Péter. Véleménye szerint sportolni kellene mindenkinek! Jót tenne a családoknak, az embernek magának, mert kitartásra, önfegyelemre nevel, erőt, fizikai aktivitást ad folytatja. Alapvetőnek tartotta, hogy néhány évesen a fiúk megtanuljanak úszni, mert milyen dolog az, ha egy gyerek nem tud úszni, főleg itt, a Balaton mellett, még megfulladna, nem igaz? - nevet nagyot a családdal együtt. A fiúk tehetségesek voltak nagyon, de édesapjuk példája nyomán mégis a vitorlázás mellett döntöttek. Ebben sokat segített egy húsvéti ajándék: egy nekik való hajó. Nyolcévesen már ott álltam életem első versenyén - jegyzi meg Benjámin. Meg aztán nem nagyon tetszett, amikor úszás miatt hajnali négykor keltünk, a szemüveg nyoma meg egész napra ott maradt az arcunkon az iskolában, szekáltak is érte a többiek eleget - jegyzik meg. Nincs szebb sport a vitorlázásnál, változatos, kivételes a környezet, számtalan inger éri az embert, izgalmas erőpróba az egész! - teszi hozzá Péter.

- Más gyerekek azt csináltak, amit akartak iskola után, Benjámin és Jonatán meg szoros menetrend szerint élt már kisiskolás korában. Zökkenőmentes volt?

- A győzelmek hamar jöttek, ami erőt adott a napi sokórás edzésekhez. Önmagában a vitorlázás volt a cél, az élvonal nem volt benn eredetileg a pakliban. Tehetségük akkor derül ki, amikor Benji Hollandiában kitűnő eredményt ért el, a legjobb magyar eredményt hozta az Optimist történetében: kilenc évesen Európa-bajnoki versenyen, ahol többszázan indultak, a 18. helyezés nagyon jónak számított. Láttuk, a fiúk értenek a hajózáshoz, és tudtuk, ifjúsági kategóriában is csak kitűnő edzőprogrammal mehetünk előbbre, így élsportprogramot állítottunk össze. Aztán 10-11 évesen egymás után jöttek a versenyek, nemzetközi edzőtáborok, győzelmek - mutat a térképre Péter, ahol a Föld csaknem összes nagy vizeit megjárták már, amit apró zászlókkal meg is jelöltek.

- Tudatosan nevelték a fiúkat tehetségesnek, vagy könnyű dolguk van nekik ebben a családban, mert ők génjeikben hordozzák azt? Mitől lesz az ember tehetséges?

- Önmagában mit sem ér a tehetség. Ha az ember nem tanítja meg a gyerekét kitartóan dolgozni, a kitűzött célokat következetesen megvalósítani, a képesség, a tehetség önmagában kevés. Egy zongoraművész, ha nem gyakorol naponta hosszú távon nem lehet tehetséges.

A Vadnai testvérek és szüleik őszintén beszéltek a vitorlázásról, a tehetségről és a családi össezfogásról (Fotó: Nagy Lajos)

- Balaton vagy tenger?

- Sosem felejtjük az első tengeri vitorlázást Szlovéniában, ahol teljesen más a szél, egyenletes, kiszámíthatóbb. A Balatonon egyenletlenebb, pörgősebb, kisebbek a hullámok is. Amúgy viharban menni nem gond, igazi kihívás - állítják a fiúk, akik évente legalább 250 napot vízen töltenek, naponta legkevesebb három órát. - Az eredmény nagyon jó érzés! Erre gondolunk, amikor télen is órákon át vízen vagyunk hidegben, metsző szélben - szögezik le. - Úgy mozgok a hajóban, hogy már csukott szemmel is elvégeznék mindent. Ha három napig nem szállok vízre, ami nem jellemző, nincs már meg ez az érzés, akkor lassul a hajó. Emiatt kell minden nap vízen lenni, edzeni - vallanak passziójukról. Ők este úgy fekszenek le, hogy tudják, milyen szelek lesznek másnap, folyamatosan figyelik az előrejelzést. Ha nagyon jó szél ígérkezik, akár iskola helyett is lemennek a tóhoz, de legalább utolsó órákról eljönnek. Füredre járnak a Lóczy Lajos Gimnáziumba, egyéni tanterv szerint tanulnak. Iskolai környezetük segítőkész. Az étkezésükről édesanyjuk gondoskodik, meg a verseny és az edzőtáborok előtti csomagolásról, ha kell, lelki támaszuk is. Gyakran együtt utaznak, vagy ő az egyik fiúval, míg a másik gyerek az apával kel útra, attól függ, kinek, hol lesz verseny.

- Mitől lehet valaki sokkal eredményesebb hajós, mint a többiek?

- Jó taktikai érzékkel. A hajós lételeme a sebesség, higgadtan, gyorsan kell dönteni, önfegyelem kell, meg ezek közti összhang. Alázat, tisztelet a természet erőivel szemben, amit soha, semmilyen körülmények között nem szabad alábecsülni! Alapvető a közel egyhetes versenyek miatt az erőnlét, a megfelelő súly, amihez heti ötszöri kondi edzés is kell, és úgynevezett mentál tréner, azaz sportpszichológus. Mert nem egyszerű kezelni a versenyre való készülést, a győzelmet, az állandó stresszt. Jellemző, hogy verseny előtt fél órával a fiúk egyedül vannak, átgondolják, mit, hogyan kezeljenek. Ez sokat segít, megnyugtatja őket.

- Mit ad az embernek a hajózás, ha arra is képes, hogy karácsonykor eddzen, szilveszterkor futamra induljon?

- Mindent vágják rá a fiúk. Ománban adódott erre példa a világbajnokságon, együtt töltöttük, izgultuk végig az ünnepeket. Szuper volt!

- Hogyan lehet ilyen feszített tempóban, az élsportnak, gyermekeik eredményeiért, passziójáért az egész család életét alárendelve megőrizni a harmóniát?

- Ezzel az életformával. Szinte folyamatosan úton vagyunk, szervezünk, izgulunk, szorítunk, örülünk, küzdünk, mindez kőkemény kötelék közöttünk. Soha nem erőltettük a fiúkat semmire, viszont ha bármilyen célt együtt kitűztünk, azt elvártuk tőlük is, hogy együtt meg is valósítsuk. Nemcsak hajózásban.

- Nem túlzott áldozat mindez a szülők részéről? Van idő családra, barátokra, magánéletre?

- Szervezés kérdése az egész. Senki nem kényszerít minket semmire. Újra így tennénk mindent, ha elölről kezdenénk. A gyerek sikere, boldogsága mindent megér. Ettől mi is boldogok vagyunk.

- És a barátok, az osztálytársak? Irigyek vagy elismerik a fiúkat?

- Vannak ilyenek és olyanok is. Mondták már azt is, hogy te csak egy vitorlázó vagy.

- Mit csináltok, amikor nem hajóztok?

- Mint a többiek. Bulik, társaság, ha nincs verseny. Meg zene, filmek, főzés, családi kártyacsaták - sorolja Benjámin és Jonatán.

- Anyagilag hogyan lehet bírni?

Nehéz feladat. Magyarországon a vitorlázás nem nemzeti sport. Messze áll a kiemelt sportok támogatásától. Nem akarunk állampolgárságot váltani, szeretnénk magyarok maradni, és ezt az országot képviselni. Bizakodóak vagyunk.

- Tervek, célok?

- Újabb versenyek, olimpiák, Jonatán augusztusban Kínában ifjúsági olimpiára megy, Benji álma pedig a riói olimpia 2016-ban.