2011.05.11. 13:04
Dózsa Zoltán Jóban Rosszban: bármit el tud játszani a sármos színész
Közel húsz éve végzett a főiskolán, azóta folyamatosan bombázzák színházi, televíziós és szinkronmunkákkal Dózsa Zoltánt. Ő az, aki bármit el tud játszani, legyen szó vicces katonaéletről, bohóctréfáról, gyilkosságról, vagy épp egy féltékeny, őrjöngő férjről.
A közönség több, mint féltucat, kisebb-nagyobb szerepben láthatja őt a Budapesti Kamaraszínházban, játszik klasszikus és modern darabban is. A televízióban hétköznap esténként tűnik fel a Jóban Rosszban Halász Istvánjaként, aki épp egy családi dráma közepén van.
- Az, hogy mikor lehet valakinek megbocsátani egy félrelépést, nyilván helyzetfüggő, de én alapvetően szigorúbban állnék ehhez a kérdéshez, mint István – mondja Zoli a sorozat épp aktuális jeleneteiről, melyben az általa alakított férjet megcsalja a felesége, de az visszafogadja az asszonyt. – Múltkor rám is szólt a virágárus, hogy „remélem, nem a feleségének viszi a csokrot?” Persze, sokan azonosítanak a televíziós szerepemmel, de mondhatom, csak pozitív jellegű „beszólásokat” kapok. Alapvetően azonban én egy sokkal temperamentumosabb férfi vagyok, mint az általam alakított István.
Annak ellenére, hogy a való életben még nem nősült meg, teljesen hihetően alakítja a férj-, és apaszerepet.
- Ez a munkám, ezért vagyok színész. Mindig felkészülök, megtanulom a szituációt, de edzésben vagyok, hiszen a színházban estéről estére szélsőséges érzelmeket kell eljátszanom. Egyébként mindig visszanézem a jeleneteimet, mert kell egy kis kontroll, hogy jó lett-e. Egy televíziós sorozatban finomabban kell játszani, sokszor mutatják csak az arcunkat közelről, a színházban lehet erőteljesebb a mimikánk. A forgatásnál minden flottul megy, a dupla epizódok miatt pörgősebb lett a tempó, akár 10-20 jelenetet is felveszünk egy nap, de nagyon élvezem.
Dózsa Zoltán sokat szinkronizál, évek óta például ő a las-vegasi Helyszínelők egyik főszereplőjének magyar hangja.
- Emlékszem, a sorozatból két epizódot Tarantino rendezett, a történet szerint ebben élve eltemetik az általam szinkronizált helyszínelőt. Annyira jól össze volt rakva minden jelenet, hogy igazi rémálom volt még szinkronizálni is. Szabályszerűen a rosszullét kerülget, ha belegondolok, milyen lehetett a szituációt eljátszani, pedig erősnek tartom magam.
