A magyar buta, paraszt és zsellér?

A Jobbik ma már ugyan minden szempontból baloldali pártnak tekinthető, mégis szürreális volt látni, ahogyan az N1TV-ben (amely a párt online televíziója) Pörzse Sándor és Havas Henrik a lehető legnagyobb egyetértésben gyalázta a magyarokat a Havas által vezetett műsor február 19-i adásában. Havas Henrik viselkedése természetesen nem akkora meglepetés, az elmúlt évtizedekben már hozzászokhattunk a „tanár úr” keresztény- és magyarellenes megnyilvánulásaihoz, nagyképű stílusához – írja a Magyar Nemzet.

Az ő esetében inkább az vet fel kérdéseket, hogy

egy olyan csatornánál vezet műsort, amely néhány évvel ezelőtt még Adolf Hitlerről készített születésnapi riportot.

Teljesen más azonban Pörzse Sándor helyzete. Az ismert újságíró az Echo TV-n gyártott erősen jobboldali hangvételű műsorokat, majd a Magyar Gárda egyik megalapítója és jobbikos országgyűlési képviselő lett, valamint a Jobbikhoz kötődő radikális lap, a Barikád főszerkesztőjeként is dolgozott. Pörzse 2010-ben, a Jobbik miskolci fórumán egyenesen úgy fogalmazott:

„két kérdést nem lehet megkerülni, a zsidókérdést és a cigánykérdést, ha ezt a két kérdést a politika megkerüli, akkor az én gyerekem, az ön gyereke helyett Rosenstein gyerek fog állást kapni 15 év múlva”.

Az akkor éppen jobbikos országgyűlési képviselő kijelentette, hogy Magyarország a magyaroké, majd megismételte, hogy „a Rosensteinek nem vehetik el a magyarok helyét”.

Pörzse Sándor az N1TV ominózus adásában viszont már azt fejtegette, hogy ma már Wass Albert könyveinek olvasását vagy éppen a lovasíjászkodást olyan dolgoknak látja, amiket „kinő az ember”. Mint mondta: sokáig azt hitte, hogy a magyar a kiválasztott nép, de aztán a választások „megvilágosították”.

„Ennyiszer becsapni egy népet, mint ahányszor a magyart becsapták, nem lehet, csak akkor, ha buta. Nem tudok mást mondani” – jelentette ki.

„A magyar az buta” – erősítette meg gyorsan Havas Henrik. Majd Illyés Gyulára hivatkozva úgy folytatta: Trianonban nemcsak területeket, hanem mindent elvesztettünk,

„és itt maradtak a parasztok, zsellérek, akiket lepofoz a földesúr, az intéző, a csendőr. És ezek most gyűlölik Budapestet, amely valóban világváros, valóban multinacionális, valami egészen elképesztő kulturális háttere van, és ezek a parasztok nem bírják ezt elviselni”.

A magyargyűlölet rendszeresen visszatérő toposz a baloldalon, amelynek valamely szereplője időről időre a társadalmat megbotránkoztató, vaskos kijelentésben ad hangot a saját népe és a hazája iránti megvetésének. Ebben a témában még Gyurcsány Ferenc is „példával” szolgált a követői számára. A DK elnöke még miniszterelnökként „kurva országként” jellemezte Magyarországot a 2006-os, ominózus őszödi beszédében. A reformoknak nevezett megszorításai ellen tiltakozóknak pedig nemes egyszerűséggel azt üzente, hogy „el lehet innen menni”.

A szintén DK-s Niedermüller Péter tavaly a teljes többségi társadalmat megalázta azzal, hogy rémisztő képződménynek nevezte a fehér, keresztény, heteroszexuális nőket és férfiakat.

Emlékezetes az is, hogy Bakó Krisztina, a Párbeszéd Magyarországért budaörsi önkormányzati képviselője néhány éve mély gyűlölettel beszélt a honfoglalás kori időkről. A magyarságot „idegen kultúrájú, erőszakos népnek” titulálta, amely „végigdúlta Európát, lopott, csalt, hazudott, és gyújtogatott”. Ennél talán már kevesebben emlékezhetnek Szabó Miklós egykori SZDSZ-es képviselőre, aki azt hangoztatta, hogy a dunántúli emberek intelligensebbek, mint a keleti országrész lakosai, mert a Dunántúlon vannak többségben a szabad demokraták, szemben a Tiszántúllal, ahol az MDF volt népszerűbb. Ezt azzal kapcsolatosan jelentette ki, hogy nyerésre álló pártja végül elvesztette az 1990-es választást.

A baloldali értelmiség egyes képviselői még az említett politikusokra is rálicitáltak némely kijelentésükkel. Kertész Ákos Kossuth-díjas író gyűlöletkeltő tirádáinak például egy fősodrú balliberális napilap, a Népszava biztosított felületet.

„A magyar genetikusan alattvaló. (…) A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot” – írta Kertész 2011-ben sok más magyargyalázó állítás kíséretében, amelyeket később visszavont.

Tóta W. Árpád publicista 2018-ban a hvg.hu-n írt „magyar banditákról”, „büdös magyar migránsokról”, akik szerinte végigrabolták, -gyújtogatták és -erőszakolták egész Európát, ám az európai lovagok szerencsére „telibe szarták” az ő illiberális világképüket, és „seggtől szájig beléjük állították a pallost”.

Legutóbb Pető Péter, a 24.hu főszerkesztője egy, a Csunderlik Péter történésszel közösen jegyzett cikkben szintén őseinket gyalázta a 907-es pozsonyi csatáról készülő film kapcsán. A balliberális lapban megjelentetett írásban a honfoglaló magyarokat „sztyeppei migránsoknak” nevezték, akik „a rablást, gyilkolást és a védelmi pénzeket adták el »kalandozás« fedőnéven”.

Komoly magyargyűlöletről tett tanúbizonyságot a balliberális oldal ünnepelt költője Spiró György is, aki Jönnek című versében így írt: „Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint, füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból, csönd van. Senki se pisszen. Alantról kevéske hűlt költő csontujja int. Ó, ha gyilkolni szabadna újra, csámcsogva, hersegve szívnák a vért – miért is? ki tudja. Trianonért?”. Spiró pár éve is arról beszélt a HVG-nek, hogy

a magyar a szovjet embertípus, amelynek jellemzője az önfeladó, erőszakos kollektivizmus, a közöny, az engedelmesség a hiszékenység.

A balliberálisok által szinte istenített drámaíró, Korniss Mihály szintén a gyűlöletbeszéd elhíresült példáját nyújtotta át olvasóinak, amikor azt írta a Vannak-e a szeretetnek határai? című művében, az 1993. december 2-án megjelent Beszélőben: „Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket mint ti minket”