2012.09.13. 08:25
A reggae veszprémi ''nagykövete''
Egy országos dj-verseny tízes döntőjében is bemutathatta tudását a Selector Emká néven jamaikai zenéket játszó Klausz Melinda, aki civilben a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának marketingvezetőjeként dolgozik.
- Hogyan indult a kapcsolata a jamaikai zenével? Miért éppen a reggae stílus fogta meg?
- A jamaikai muzsikát a Zagastic és a Pannonia Allstars Ska Orchestra zenekarok tagjai szerettették meg velem. Ők mutatták meg, hogy mennyivel több is ez a műfaj, mint tisztán csak a zene. Itt ugyanis a kultúrának, a hagyománynak és a történelemnek is nagy szerepe van. A jamaikai zene nem csupán a Bob Marley-féle roots reggae-ből áll, más fajtái is vannak. Külföldön Rihanna, Shaggy, Sean Paul vagy hazai fronton az Irie Maffia is ezt a gyökerű zenét játssza, csak épp a pörgősebb változatot dancehall-nak nevezik. Innen származik a dub, a ragga, vagy a drum&bass alapú raggajungle is, de a karneváli hangulatot idéző soca stílus és a legtöbb klubban előforduló tropical zenék is ütembeli azonosságot mutatnak ezzel a műfajjal. Én nem is DJ-nek tartom magam elsősorban, hanem selectornak. A jamaikai soundsystem kultúrából származó kifejezés azt a személyt takarja, aki válogatja a zenéket, keresi az újdonságokat és felel az egész kultúra ápolásáért.
- Mikor és hogyan kezdett szórakozóhelyeken zenélni?
- Hat éve kezdtem, s a mai napig hálás vagyok azért Farkas "Pépi" Péternek, hogy helyet és heti rendszerességgel lehetőséget adott egy Veszprémben keveseket megszólító zenének. Később egyre több dancehall-t játszottam, s Muraközy Péterék jóvoltából MC-ket, vagyis az általam válogatott zenékre élőben szövegelő előadókat is hívhattam a bulikra. Így együtt léptem fel KRSA-val (PASO), Gregory G. Ras-sal (Riddim Colony), de az európai szinten is elismert Lion Scratch ugyancsak járt a királynék városában. Mivel több emberhez szerettem volna szólni, mashup, bootleg-kultúrát is óvatosan csöpögtettem az esteken. Ez két, vagy több zeneszám egymásra illesztése meghökkentő és sokszor vicces módon, teszem azt Michael Jackson elkezd énekelni egy Queen nóta zenei alapjára, vagy a Quimby a Prodigyvel zenél együtt.
- Mindezek után egyenes út vezethetett a rádió által meghirdetett DJ-kerestetik versenyre.
- Az utolsó pillanatban egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe a nagyszerű lehetőséget. Egy hét alatt több mint 450 ember nevezett a versenyre. A Magyar Rádió stúdiójában rögzíthettük egyórás zenei összeállításunkat. A szakmai zsűri választotta ki közülünk azt a hatvanat, akik a rádióban este kilenckor játszhatták le mixüket. A közönség és az ítészek döntése alapján kilenc társammal együtt jutottam a döntőbe, ahol három feladat várt ránk. Újabb három egyórás mixet kevertünk, azonban itt már kaptunk Forma-1-es, majd olimpiai hangokat, amelyeket el kellett helyezni a zenei anyagban. Emellett egy budapesti szórakozóhelyen bulit csináltunk a közönségre ráhangolódva. A tíz döntős mixeit öt tagú grémium értékelte, köztük három elektronikus zenész, így sejthető volt, hogy kevés esélyem van a végső győzelemre. Frenetikus érzés volt, amikor először hallottam meg a rádióban a nevemet.
- Mit szóltak a zenéléshez és sikereihez munkahelyén, a Pannon Egyetemen?
- Sok kollégát meglepetésként ért a zenés énem, noha a gazdaságtudományi kar marketingvezetőjeként kreatív és változatos munkát végzek. Persze nagyon szorítottak is értem, hallgatták a rádióban a mixeket. Érdekes, van a karon "zenés előzmény", hiszen az X-Faktor győztes Vastag Csaba is a mi hallgatónk. A versenyen a marketinges énemet is használtam, hiszen a második fordulóba jutáshoz a közönséget aktivizálni kellett, s a szavazásra csak 24 óra volt. Teljesen ismeretlenektől kaptam biztatást, s ez is megerősített, hogy jó az irány, amit és ahogyan képviselek zenei fronton. Talán megérezték az emberek a kultúraközvetítő szándékot, azt hogy fontos számomra a jamaikai mellett a magyar zene is. Ahol csak lehetett veszprémi előadókat is beletűztem a mixekbe, például Hősök, Vad Fruttik. Nem mindenkinek könnyű azonban a sorsa hazai pályán. Példaként említhető a Slap in the Bass is, akik sorra halmozzák a nemzetközi sikereket, Veszprémben azonban alig volt lehetőségük játszani.
- A mixek hogyan készülnek? Milyen rendszer alapján válogatja össze a zenéket?
- A rádiós mixeknél megnéztem, milyen muzsikák szólnak ott, és ezekhez hogyan tudom a jamaikai kultúrát illeszteni. Nekem fontos, hogy a rádióból szóló zene munkához és szórakozáshoz is jó legyen, de jó hangulatot is teremtsen a hallgatóban. A mixek fele jamaikai kötődésű, de a legtöbb hallgató mégsem kapcsolta le a rádiót, mondván, hogy nem szereti a reggae-t. Sőt, sok ember mondta, nem is gondolták volna, hogy ennyire jók és sokszínűek a karibi muzsikák. (A mixek meghallgathatók itt - szerk.)
Rendhagyó tánckurzusokat is tart
A stílus veszprémi "nagyköveteke" rendhagyó tánckurzusokat is tart. Öntevékeny alapon jönnek össze, és az internetes videómegosztókról tanulják a jamaikai mozgásokat, mivel nagyon sok tánclépés elérhető. A dancehall zenének nagyon határozott tánckultúrája van, ahol minden egyes lépésnek megvan a neve, a története, a kitalálója. Vannak európai és nemzetközi szintű versenyek, ahol nem csupán szabad stílusban, hanem az adott mozgás nevét kihúzva is be kell mutatni a táncosnak a tudását a zsűri előtt.