Benedek Miklós vallja, mindig van értelme az életnek

Az Orlai Produkció Aranytó című keserédes vígjátékában két Kossuth-díjas színművész, Vári Éva és Benedek Miklós felejthetetlen alakítását láthatta a közönség.

A telt házas, öt vastapssal fűszerezett előadás előtt Benedek Miklós hosszabb interjút adott a Naplónak.

- Nagyon helyes történet az Aranytó. Jómagam egy idős irodalomtanár professzort játszom, aki feleségével minden évben az Aranytónál tölti a nyarat - mesélte lapunknak Benedek Miklós. - A vakáció közben egyszer csak megjelenik a lányuk az új családjával, és a nagyszülőkre hagyják kamasz fiúkat. Innentől a mogorva, életunt, depressziós professzor körül minden megváltozik. Az unokával horgászni, kirándulni mennek, könyveket olvasnak és összebarátkoznak. Újra tud mosolyogni, nevetni, és figyelni a másik emberre.

- Az Aranytó igazi sikerkönyv, 30 nyelvre fordították le, 40 országban játsszák szerte a világon. Ha jól tudom, ön ajánlotta a művet Orlai Tibor producernek.

- Igen, habár úgy emlékeztem, hogy egy kicsit poros és régies a történet, de Zöldi Gergely fordítása igazán maivá formálta. Azt üzeni az előadás, hogy idős korban is lehet aktív az ember, és mindig van értelme az életnek.

- Vári Évával alakítják az Aranytó főszerepeit, aki a napokban jelentette be, hogy visszavonul a színpadi szerepléstől. Milyen vele együtt játszani?

- Érdekes, hogy mi ketten csak 2009-ben, A nagy négyes című előadásban találkoztunk először, előtte sohasem szerepeltünk együtt.

Azóta viszont folyamatosan együtt játszunk, egymás után két színdarabban is. Jóban vagyunk és szeretjük egymást.

- Benedek Miklós Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, 2016-ban pedig megkaptaa Kossuth-díjat. Tavaly ünnepelte hetvenedik születésnapját. Elégedetten tekint vissza színészi pályájára?

- Játszottam sok drámában, zenés előadásban, operettben és kabaréban is, úgy gondolom, szép pályám volt. Emellett tanítottam a Színművészeti Főiskolán, szerkesztettem és rendeztem. Persze voltak hullámvölgyek is, de ezzel nem szeretnék foglalkozni. Sok mindent eljátszottam, és sok minden ki is maradt vagy elkerült. Sajnálok néhány Csehov- és Moliere-szerepet, vagy éppen Bernard Show Pygmalionját.

- Sok interjúban elmondta, hogy nagyon büszke két fiára, Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóra és Benedek Albert íróra.

- Egyikre büszkébb vagyok, mint a másikra, és már három unokám is van. Tibor, amióta nem a vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, jól érzi magát, lement róla a feszültség. Az egyik hazai élvonalbeli klub vezetője, reggel hatkor már vízben van. Igaz, hogy egy házban lakunk, ám alig látjuk egymást, folyton úton van. A kisebbik fiam karrierje is beindult, jelenleg két színdarabját is játsszák, emellett sorozatokban ír, valamint zenekara is van. Nehezen találta meg a saját útját, azonban most már rajta van.

- Az a kép él önről, hogy igazi úriember, aki nemcsak a színpadon, hanem a civil életben is képvisel egyfajta eleganciát, jó modort és értékrendet. Bizonyosan tapasztalta, hogy sajnos mai világunk egyre inkább nem ilyen értékek mentén működik már.

- Igen, ezzel együtt kell élni. Viszont annyit tudok tenni, hogy ennek dacára elmondom a saját véleményemet. Olyan világ van, ahol a fiatalok már nem ismerik meg az embert, nem érdekli őket, mi volt régebben. Nemcsak az elegancia és a modor veszett ki, hanem a műveltség és a tájékozottság is. Nem vetek meg ezért senkit, de bízom benne, hogy ennél azért jobb lesz a jövő. Az például optimizmusra ad okot, hogy ilyen sokan járnak még színházba. Tele vannak a teátrumok, remélem, megtartják a nézők ezt a jó szokásukat! Egyúttal bízom abban is, hogy rám is vár még sok jó dolog az életem folyamán.