A nép, aminek nincsenek költői elveszett - beszélgetés a Quasimodo Költőverseny különdíjasával

Költő, kisregény és drámaíró. Rendszeresen publikál. Szeret utazni, Jáva és Bali szigetén töltött hónapokat, élményeiből több remek alkotás született. Gyermekkorától ír verseket, legnagyobb hatással Petőfi Sándor művei voltak rá. Budapesten él. Weiner Sennyey Tibor sikeres. Iszonyúan sikeres, és még csak 33 éves.

- Honnan ered a vers szeretete?

- Amikor tíz éves voltam Abdán laktam, és a nagypapám, aki akkor már nem látott jól, mondta, hogy az iskola könyvtárában árverezik a régi könyveket. Ez pont a rendszerváltás idején volt. Adott tíz forintot, ami akkor az első tíz forintom volt, hogy abból vásároljak könyveket. Elmentem, láttam, hogy tíz forintért nagyon sok vacak képregényt lehet kapni, még több Lenin-összest, ami akkor már senkinek sem kellett. De aztán megláttam, hogy tíz forintért árulnak egy nagyon szép Petőfi-összest. Akkor úgy gondoltam, hogy legjobb egyben elkölteni ezt a hatalmas összeget, megvásároltam ezt a Petőfi-összest. Hazamentem, megmutattam a papámnak, aki nagyon örült neki, de azt mondta, mivel ő nem lát, nekem kell felolvasnom neki belőle minden nap három verset. Háromszor végigmentünk az egész köteten, és így egészen magamévá tettem Petőfi világát és megértettem, hogy borzasztó fontos a költészet, de egy hatalmas kérdés volt bennem, hogy lehet az, hogy Petőfi majdnem minden versét máshol írta, rengeteget volt úton, és rengeteg nő dedikálta műveit. Papa azt mondta, hogy azért mert a költők sokat utaznak, és sok nőt ismernek. Ekkor mondtam, hogy én költő akarok lenni.

Weiner Sennyey Tibor olvassa fel versét a Quasimodo Költőversenyen

- A költőversenyre a Heraklion című műveddel neveztél. Miről szól ez a vers?

- Egy hónap múlva jelenik meg a negyedik verses kötetem, ezek válogatott és új versek lesznek, ebből egy vers, amit ide beküldtem. Heraklion egy város neve, amit nemrég tártak fel a Nílus torkolatánál, a vers pedig ebből a hírből indul ki és lesz belőle egy a környezetszennyezésről és szemétről szóló írás, de nemcsak arról a szemétről, amit eldobálnak, hanem a tudati szemétről is szól.

- Így írsz verset, hogy hallasz valamit a világból és továbbgondolod?

- Sokféle inspiráció van, verset úgy írok, hogy kiürítem magam és teret adok annak, ami jön.

. Mennyire lehet érvényesülni egy ilyen lelkülettel, a művészettel a mai világban? Egyáltalán neked mennyire fontos az érvényesülés?

- Nagyon sokat dolgozom, az írásaimból élek, most már tanítok is kreatív írást, sok helyen publikálok, munkatársa vagyok több lapnak is. Mindennapos programomban benne van az olvasás és az írás. Különböző műfajokban alkotok, regényen kívül már mindent írtam. A színdarabjaimat színházakban mutatják be, legutóbb a Művészetek Völgyében játszották az egyik darabomat.

- Sikeresnek mondhatod magad

- Mi a siker?

- Neked mi az?

- Nekem az a siker, ha valóban ki tudom magam üríteni a versekre, és ha embereknek azok a szövegek, amiket írok segítenek vagy örömet okoznak.

- Petőfi maradt a kedvenc gyerekkorodból? Miket olvasol?

- Általában hat könyvet olvasok egyszerre, most éppen egy amerikai szakember agyakról szóló könyvét olvasom és Hamvasnak a művészeti tárgyú esszéit. Kemény Zsigmondot is kifejezetten szeretem. Rengeteg kortársat is olvasok. Van egy online magazinom, amit szerkesztek és ezt kortárs költőkkel, irodalomtörténésszel együtt csináljuk. Szerintem nagyon fontos, hogy legyenek kortárs költők. A nyelv szempontjából és a közösség szempontjából is fontos. Az a nép, aminek nincsenek költői, az elveszett, mert a költők fogalmaznak meg olyan problémákat, melyeket a közösség saját magának sem merne elmondani.

- Mit gondolsz a világról, a mai Magyarországról?

- Szerintem Magyarország jó hely. Az, hogy mindenhová megpróbál betolakodni a politika és ez határozza meg az emberek kapcsolatait, hogy ki milyen oldali szerintem nem jó. Sokan elhitték, hogy ez meghatározhat egy embert, de ezt nagy tévedésnek tartom. Engem legtöbbször az egyén érdekel, hogy ő milyen, kicsoda, hogy viselkedik.

- Ha elmész egy szórakozóhelyre és a korosztályoddal beszélgetsz, gyakran találsz köztük jó társaságot?

- Én legszívesebben házibulikban járok, vagy fesztiválokra. A Művészetek Völgyében voltam idén, ott nagyon jól éreztem magam. Szerintem fontos, hogy a bor, amit kérsz jó bor legyen, a zene, amit hallgatsz ne szemét legyen, hanem normális zene..

- Milyen zenét hallgatsz? Mire szórakozol?

- Nemrég meghívtak egy bulira a barátaim Hévíz közelében. Tizenegytől éjfélig én tehettem be zenét. Elektronikus zene szólt az éjszaka folyamán, én megtörtem ezt a vonalat és olyan számokat választottam, amikben magyar verseket énekelnek. Például Sebőtől, vagy a Kex együttestől. Cseh Tamásnak is van egy gyönyörű Ady albuma. Először kis zavar volt a fiatalok között, hogy ez mi, de aztán nagyon ráhangolódtak és élvezték.

- Ez a díj, amit most kaptál mit jelent neked, illetve miért tartod fontosnak még most is a folyamatos visszaigazolást?

- A díjat a személyes karrieremben fontosnak tartom és hálás vagyok érte, de a költészet felől nézve ezek a díjak nem számítanak, ott nem ez a lényeg.

- Mik a további céljaid? Egyáltalán mennyire vagy céltudatos ember?

- Nagyon céltudatos vagyok a saját feladataimban. Úgy gondolom, hogy mindenkinek van saját feladata. Valaki  újságíró, más ezt a kertet is gondozza, ahol most ülünk. Nekem az a dolgom, hogy írjak, átadjam az információt, amit tudok, és én ezt próbálom a lehető legcéltudatosabban, legkövetkezetesebben művelni, úgy, hogy lehetőleg tiszta tudjak maradni, lehetőleg ne kenjem magam össze mocsokkal, mert könnyen belekeveredhet az ember a hülyeségbe. Nem vagyok biztos benne, hogy sikerül, vagy, hogy mindig igazam van, de próbálom jól csinálni.