Bánk, az esendő ember

A sok helyütt és sokféleképp feldolgozott művet ezúttal Kerényi Imre Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész állította színpadra, nem is akárhogyan. Kerényi tömörebbé és érthetőbbé tette a veretes szöveget, ugyanakkor megőrizte a balladai hangulatot. Az Erkel operájából vett zenei motívumok pedig csak erősítették a dráma szereplőinek karakterét. Nem kellett tehát csalatkozniuk a megjelenteknek, hiszen parádés színészi alakításoknak tapsolhatott a veszprémi publikum.

A prímet, s ez minden túlzás nélkül állítható, a Biberach szerepében tündöklő Győri Péter vitte, aki energikusságával, lendületes játékával szinte egymaga vitte a hátán a darab első részét, s a jól ismert történethez hűen mesterien mozgatta a szálakat. Persze nem csak ő alkotott nagyot a színpadon. Partner volt hozzá a királynő öccsét, a gátlástalan csábító Ottó herceget megszemélyesítő Viczián Ottó, aki az országot járó Bánk bán udvarban hagyott feleségét, a szépséges Melindát ostromolta olthatatlan szerelmével. És persze Petúr bán, azaz Koncz Gábor, aki Kerényi külön kérésére, hosszas vívódás után vállalta csak el a szerepet. Jól tette. Az eddigi Bánk bán-feldolgozásokban hőbörgőnek beállított Petúr ezúttal halk és igaz szavú politikusként szerepel, s ehhez tökéletes választás volt a Gödön élő Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész.

A Bánkot játszó Nemcsák Károly is a jól ismert figurától eltérő személyiséget formázott meg. Kerényi rendezői felfogásában ugyanis a nádor nem egy erőteljesen lázadó, kifakadó figura, hanem megfontolt, pártatlan állásfoglalású, kifinomult, esendő ember, aki az igazságát keresi. Mindennel és mindenkivel szemben. Melinda szerelmében megrendülve, az őrület határán lavírozva még Gertrudis királynéra, az egyébként szintén kiválóan játszó Nyírő Beára is kezet emel, hogy megvédje igazát.

Elismerés az alkotóknak, hiszen a drámai konfliktusok erővonalai jól érvényesültek az előadásban, a színpadi megvalósítások hűek maradtak a mű alapgondolatához és a történelmi tényekhez. Mindezt az egyszerűségében nagyszerű és korhű díszletek között és jelmezekben valósította meg a soproni társulat.