Gyermekjog - Szemben állnak a világgal

Dr. Herczeg Rita gyermekjogi képviselővel beszélgettünk a gyermekjogokról.

- A legtöbb problémát az agresszió jelenti, ami a gyerekeknél jelen van a szülőkkel, pedagógusokkal való kapcsolatrendszerben, illetve egymás között is. Komoly problémának érzem, hogy az utóbbi időben eltolódott a hangsúly, szinte csak a tanárok bántalmazásáról hallani, hogy milyen agresszívek lettek a gyerekek, ami persze részben igaz, hiszen egy-két évtizeddel ezelőtt ez szinte fel sem merülhetett, ugyanakkor nincs diskurzus arról, hogy mindez fordítva is működik, bizony a pedagógusok is fel tudnak lépni agresszíven.

- Milyen panaszokkal élnek a gyerekek?

- A napokban kaptam egy levelet, amelyet egy veszprémi általános iskola egyik teljes osztálya aláírt. Ebben a diákok azt kérdezik: egy tanár mondhat-e olyat nekik, hogy állat, ostoba vagy hogy kurva? Ordibálhat-e az osztállyal? Lehet-e cigányozni, zsidózni a tanárnak? Szabad-e a tanárnak táskavizitet tartani? Ez egy konkrét eset. Nem mondom, hogy ez általános jelenség, mint ahogy az sem az, hogy diákok bántalmaznak tanárt, de előfordul az ilyesmi. Ahol ezek kérdésként felmerülhetnek, ott komoly gondok vannak.

- Ilyen esetben mit tud tenni a gyermekjogi képviselő?

- Kérhetek az üggyel kapcsolatban tájékoztatást az adott intézmény vezetőjétől, ám az igazgatók nem kötelesek erre, csak a fenntartónak tartoznak elszámolási, tájékoztatási kötelezettséggel. Persze kérhetem a fenntartót is arra, hogy vizsgálja ki az ügyet, vannak is erre példák, de összességében azt mondhatom, ezek nem vezetnek igazán eredményre. A gyerekek véleménye, érdekérvényesítése nagyon gyenge ebben a folyamatban. Jelenleg ma Magyarországon nem működnek jól a jogérvényesítési fórumok, a gyermekek különösen nehéz helyzetben vannak. Nincsenek tisztában saját jogaikkal, ráadásul a szülők és a pedagógusok sem.

- Egyre gyakrabban fogalmazódik meg az a kritika, hogy a tanintézményekben puhán kezelik a gyermekjogokat. Egyetért?

- Az iskolák rendszerint úgy reagálnak a magatartászavaros, az iskola számára problémás gyermekekre, hogy másik iskolába tanácsolják őket. Meggyőzik a szülőt, hogy mindenkinek jobb lesz így, sőt még segítenek is keresni egy másik intézményt. Ez nagy hiba. Nem vizsgálják ki az adott ügyet, nincs felelős, nincs felelősségre vonás, a gyermekre pedig rákerül a bélyeg, amit cipel magával a következő iskolába, holott lehet, hogy nem történt semmi különös. Én azt tanácsolnám a szülőknek, hogyha a gyermekük az adott közösségben szeretne maradni, akkor semmi esetre se fogadják el ezt az alkut. Ha felmerül valamilyen iskolai probléma, akkor azt ki kell vizsgálni, végig kell vinni a megfelelő fegyelmi eljárást, hogy tisztázódjon az eset, hogy legyen következmény. Ha valóban a gyermek volt a vétkes, akkor viselje tettének következményeit, de ne az legyen a büntetése, hogy eltávolítják a közösségből.

- Annál is inkább, mert a pszichológusok, valamint a gyermekvédelemben dolgozók egyöntetűen azt mondják, a közösségbe tartozás nagyon sok problémán segíthet.

- Ez így van. Nem hiszek az elszigetelésben, nem hiszek a nagyon specializált csoportokban sem. A gyermeknek meg kell tanulnia integrálódni egy közösségbe, és a közösségnek is meg kell tanulnia alkalmazkodni. Ezt gyakoroljuk egész életünkben, a munkahelyünkön, a mindennapos ügyeink intézésekor, ezért úgy vélem, nem jó olyan közösségeket létrehozni, ahol mindenkinek azonos gondjai vannak. Nagy gondnak látom, hogy egyre több szülő magántanulóként taníttatja az ilyen-olyan oknál fogva problémás gyermekét, és az iskolák is partnerek ebben. Rengeteg ma Magyarországon az olyan gyerek, aki indokolatlanul magántanuló, tehát nem egészségügyi, sport- vagy kulturális okok miatt választották ezt a képzési formát. A gyermekeknek közösségben, a kortársaik között a helyük, így tudják legjobban elsajátítani a szociális mintákat.

- Van remény a változásra?

- Amíg a társadalomban tulajdonképpen elfogadott a fizikai és verbális bántalmazás, addig nehéz lesz változtatni. A felmérések szerint nemcsak a szülők, de maguk a gyermekek is elfogadják ezek enyhébb változatait, a nevelő szándékkal adott pofon tehát még mindig tartja magát. El kell érni, hogy ez a korosztály is tisztában legyen a jogaival, és el kell jönnie annak az időnek, amikor a társadalmunk jobban tiszteli az emberi jogokat.

Nem tudják kellően képviselni jogaikat

Az elmúlt években drámaian csökkent a gyermekekhez köthető szakmák presztízse, ami egyúttal azt is jelzi, hogy valami zavar van a gyerekjogok értelmezésével kapcsolatban. Bonyolítja a helyzetet, hogy a gyermekek nem tudják kellően képviselni saját jogaikat, így azok érvényesülése érdekében az államnak és szervezeteinek, illetve a társadalomnak és a családoknak is tennie kellene. Ezzel szemben jelenleg az érzékelhető, hogy a felnőtt társadalomban, a pedagógusokban is nagyon sok a fenntartás a gyermekek jogaival kapcsolatban, hiszen úgy érzik, az ő jogaik csorbulnak a gyermeki jogok javára.