2009.11.06. 03:29
Kortárs darabra várva
Balatonfüred - Mindig is úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy valaki egy iskolai színjátszó kört vezessen, megszállottnak, hogy ne mondjam, kissé őrültnek kell lennie, a szó legnemesebb értelmében. A délutáni és hétvégi próbákat, az ügyintézést, a lótás-futást szinte ingyen csak az vállalja el, aki nagyon szereti ezt a műfajt.
Molnár Sándor tanár úr a megszállottak közé tartozik. A Lóczy gimnázium magyar szakos tanára 1997 februárjában hozta létre az iskolai diákszínpadot, azóta számos elismerést zsebeltek be.
- Akkor már két éve próbálkoztam színjátszó kört alapítani, de nem jött össze, nem igazán volt érdeklődés. Aztán lett egy osztályom, amelyet rá lehetett venni, hogy szerepeljen, azóta nincs gond az utánpótlással - meséli Molnár Sándor abban a tanteremben, mely a színjátszó kör szereplésein készült fotókkal van kidekorálva, az összes tabló már el sem fér itt.
A lelkesedés tehát nem hagyott alább, hiszen a tanár úr vérében van a színház. Erdélyből származik, ahol az amatőr színjátszásnak nagy hagyományai vannak. Tőle, magyartanártól elvárták, hogy minden író-költő évfordulójára irodalmi esteket rendezzen.
A lelkesedés tehát nem hagyott alább, hiszen a tanár úr vérében van a színház. Erdélyből származik, ahol az amatőr színjátszásnak nagy hagyományai vannak. Tőle, magyartanártól elvárták, hogy minden író-költő évfordulójára irodalmi esteket rendezzen.
- Emlékszem, szekereken mentünk fellépni a csikorgó télben egyik faluból a másikba. Az előadások után hajnalig báloztunk, a bevételt pedig a focicsapat kapta, merthogy én fociztam is. Hatalmas igény volt ezekre a kulturális műsorokra, és nagyon tehetséges színészek is felbukkantak közöttünk.
A színjátszó kör Veszely Pál, a Szegedi Színház egykori népszerű táncos-komikusának nevét vette fel. Hogy miért, erről Molnár Sándor így mesél: - A Hargita aljáról indultam és a kanadai Ontarióban kötöttem ki. Ott ismerem meg a pécsi születésű Veszely Pali bácsit, aki már negyven éve ette az önkéntes száműzöttek keserű kenyerét. Még mindig magas, szikár alak, ritkás ősz hajjal, bajusszal és kecskeszakállal, amolyan Peter O'Toole-os Don Quijote-i figura. Legtöbbször szegedi éveiről mesélt, ahol boldog volt, mert szerették. Beszélgetéseink egy részét lejegyeztem: Jávorról, Páger Antalról, Vaszary Piriről, Kiss Manyiról, Karádyról mesélt.
Molnár Sándor színjátszó köréből sokan egyetemi színpadokon folytatták a színjátszást, van, aki énekel. Persze nem is ez a lényeg. Az igazán fontos a közösség, az együttlét, barátságok, szerelmek, melyek itt szövődtek teszi hozzá a tanár úr.
Molnár Sándor tervei között szerepel, hogy kortárs darabot is bemutassanak, de mint mondta, még nem került a kezébe a megfelelő írás. A diákszínpad több elismerést is kapott, a helikoni versenye-ken szerepeltek a legeredményesebben, idén ősszel pedig Innsbruckban mutatták be Radnóti-estjüket. A társaság három éve a szegedi Táltos Tehetséggondozó Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tagja, a diákok minden évben bizonyítványt kapnak.
Főleg klasszikusok műveit adják elő
A diákszínpad első produkciója 1997-ben Molnár Ferenc Az ibolya című darabja volt. 1998-ban Molnár Ferenc Liliomát, A kőszívű ember fiait Jókaitól és Madách Ember tragédiájából az athéni színt adták elő. Ez utóbbi a drámaíró születésének 175. évfordulójára rendezett verseny volt, melyen megosztva a legjobb Éva éppen a lóczys Scheer Lívia lett. Több Rejtő Jenő- darabot tűztek már műsorra, valamint bemutatták Szép Ernő Májusát is. Jókai Aranyembere ősbemutató Balatonfüreden, a lóczysok az elsők, akik színpadra vitték a művet abban a tóparti városban, ahol íródott.
