Bulath Anita: Minden oké itt, Veszprémben

Az ercsi általános iskolában kezdett kézilabdázni, mert "a barátnőm szólt, hogy nincs párja, menjek vele." Hetedikes volt, amikor kiderült, hogy nem éppen tehetségtelen, sőt. Azonnal lecsapott  rá a Győr, a nyolcadikat már ott kezdte.
 
- Nehéz volt megszoknom távol a családomtól - emlékezett Bulath Anita, a Veszprém Barabás KC csapatkapitánya. - Akkoriban még a mobiltelefon is kiváltság volt, szóval sokat sírtam, de azért befogadtak, megszoktam. Konkoly Csaba volt az osztályfőnököm és az edzőm is egy személyben.
Iszik egy kortyot a szénsavmentes ásványvízből, aztán elgondolkodva folytatja.
 
- Amikor a gimit kezdtem, két dolgot láttam tisztán: sok babér nem terem nekem Győrben, és nagyon hiányzott a családom. Közelebb, Dunaújvárosba költöztem, ahol hat év alatt sok mindent megéltem. Nemzetközi kupameccsek, bajnoki címek.

Kihasználom az alkalmat és rákérdezek a történetre: valóban tipikus magyaros virtus  miatt van eggyel kevesebb bajnoki aranyérme?
 
- Aznap lett volna meccsünk, amikor Kulcsár Anita balesetben meghalt - idézi fel a tragédia napjait. - Szörnyű volt, persze elmaradt az összecsapás és később játszottuk le. Bekerült a jegyzőkönyvbe egy ifjúsági korú lány, aki egy percet sem töltött a pályán. Mégis óvtak és elvették a pontokat, a Győr lett így az első. 

Éveket visszaugorva az időben, a 17 éves Bulath bemutatkozik az NB I-ben.
 
- Megint Győr, hiszen ők voltak az ellenfelek és Kis Szilárd  a mi edzőnk. Tíz percet kaptam, három vagy négy gólt lőttem.

Következett Koppenhága, ami másfél évig tartott.
- Oda már a párommal, Horváth Tiborral mentünk. Amikor hazajöttünk, akkor össze is házasodtunk  - teszi hozzá nevetve.

- Szóval Dánia: már az első edzésen elképedtem, mert bementem az öltözőbe, és mindenki dumált, gesztikulált, mutogatott. Kiderült, hogy ott az edző megkérdezi a játékosokat, végig is hallgatja őket és úgy alakítják ki a taktikát. Az is újdonság volt, hogy tavasszal atlétikai felméréssel alapoztunk: gerelyhajítás, gátfutás, súlylökés. Aztán az az edző vezette végig a kondifoglalkozásokat, hiszen pontosan tudta, melyik izomcsoportot kell erősíteni. Önfeledten, felszabadultan kézilabdáztak, amit nehéz volt megszoknom.

Luxemburgi tornán kérdezte meg Zdravko Zovko az átlövőt: miért van olyan messze Magyarországtól, nincs kedve közelebb jönni?
 
- Horvátországban nagyon szerettem játszani, jól éreztem magam. Két év  után  jött a krach, a főszponzor tönkrement de a külföldieket becsülettel kifizették, ezután kerültem Debrecenbe. Ahonnan viszont gyorsan szerettem volna eljönni, végül ez sikerült is. Most itt vagyok - húzza le pólóját az oldalán-, és egyre jobbak leszünk. Egyelőre a szívünk jobban visz előre, mint a tudásunk, de javulunk.

Jövő nyárig  szól a szerződése, mi lesz utána?
 
- Nem szoktam előre tervezni. Próbálok mindig pozitívan gondolkodni, segítek a fiataloknak, akik egyre jobban fejlődnek. Úgy érzem, elfogadják tőlem, ha mondok valamit - ez a többiekre is igaz-, persze én is igyekszem alkalmazkodni. Nincs semmi gond, jó a hangulat az öltözőben, tulajdonképpen minden oké itt, Veszprémben.

Aranyérmek, ezüstök és bronzok

Bulath Anita 1983. szeptember 20-án született. Háromszoros magyar, kétszeres horvát bajnok. Két-két alkalommal nyert Magyar és Horvát Kupát is. A junior világbajnokságon a dobogó második fokára állhatott fel a válogatottal, míg az ifjúsági Európa-bajnokságon harmadikak lettek. Negyvenötszörös válogatott. Veszprémben lett hétmétereslövő, korábbi klubjaiban nem ő volt az első számú ítélet-végrehajtó. A bajnokságban a góllövőlistát magabiztosan vezeti, előnye 12 találat.