"Elégett az életünk" - Lakhatatlanná vált a rigácsi pár háza

– Rohanj kifelé az udvarra! – ezt kiáltottam Veronikának, amikor vasárnap késő este a fürdőszobából hirtelen megláttam, hogy lángokban áll a fürdővel szemben levő szoba. Amint az ajtót kinyitottam, még több levegő zúdult a szobába, a láng duplájára nőtt hirtelen, és úgy éreztem, elnyel mindkettőnket a tűz, végünk van, ebből a pokolból nincs menekvés! – idézi fel az üszkös, kormos, kiégett házban könnyeivel küszködve az esetet József.

Meséli, Böhönyéről, az édesanyjától érkeztek haza vasárnap este, ő befűtött a kályhában, aztán a fürdőbe ment, párja pedig a náluk hétvégi finomságnak számító lecsókolbász sütésének állt neki éppen, amikor a fiatalember egyszer csak füstszagot érzett a fürdőben, aztán meglátta, hogy kigyulladt az egyik szoba, majd a ház többi része is. Józsefnek annyi lélekjelenléte volt még, hogy kirántsa a gáztűzhelyet a palackkal együtt az udvarra, nehogy felrobbanjon, aztán lekapcsolta a villanyórát, majd rohant ő is kifelé a házból az udvarra, ahol párja állt kővé dermedten, rémülten, zokogva, kutyájuk pedig a kert hátsó részében bújt el remegve, nyüszítve.

– A lángok pedig csak ették a házunkat, tulajdonképpen az egész életünket – zokog tovább a fiatal nő. – Amit mi tétlenül néztünk végig az udvarról – tette hozzá könnyezve a párja. Elmondják még, mindenük elégett, a havi fizetésük, a ruháik, bútoraik, aminek az árát ők fillérről fillérre rakták össze. A szomszédok hívták a tűzoltókat is, mert telefonjuk is bennégett a házban, ruhát is ők adtak nekik, mert József már fürdéshez készülődött, Veronika pedig egy otthonkában kezdte volna meg a vacsorakészítést, és mindketten abban a holmiban rohantak kifelé, amiben éppen voltak.

– Most ismerősöknél vagyunk, Veronika hétfőn délelőtt náluk megfürdött, mert csupa korom volt, nekem még ehhez sincs erőm! – temeti kezébe még mindig kormos arcát József. Keserűen mondja, fogalmunk sincs arról, hogy mi lesz velük, házuk lakhatatlanná vált néhány óra alatt, amin ráadásul még több mint 300 ezer forint hitel is van, rokonaik, ismerőseik is szűkösen laknak, anyagilag pedig senki nem tudja segíteni őket.

– Hetvenezer forint körüli kettőnk havi jövedelme, az önkormányzatnál közmunkán dolgozunk, nagyon örülünk, hogy ennyi munkánk is van, minden fillérnek megnézzük a helyét, takarékoskodtunk, apró lépésenként szépítgettük otthonunkat, ami vasárnap késő este néhány óra alatt kiégett – kesereg a pár. Azt mondták, nekik nincsenek álmaik, élték szépen egyszerű hétköznapjaikat, és örültek annak is, hogy van fedél a fejük felett, és most kegyetlenül elbánt velük a sors. Ők úgy gondolják, a kéménynél történhetett valami probléma, attól keletkezhetett a tűz otthonukban.

József megjegyzi még, szívesen hordaná már kifelé a házból a rengeteg üszkös törmeléket, de – mint mondta – a katasztrófavédelem az épület átvizsgálásáig ezt nem tette még lehetővé neki.

Tóth Józsefné polgármester érdeklődésünkre azt mondta, ő is járt a helyszínen, nagyon sajnálja, ami történt, és megpróbálnak majd építőanyaggal segíteni a pár helyzetén, illetve egyebekkel is, amire lehetőségük adódik.

Bakos György tűzoltó őrnagy, a megyei katasztrófavédelem szóvivője az eset kapcsán azt mondta, a tüzet a sárvári hivatásos és a sümegi önkormányzati tűzoltók oltották el.

Rigácson mindenki nagyon sajnálkozott az eseten, az emberek azt mondták, a pár szépen élt a házban, dolgos, barátságos fiataloknak ismerik őket.