Az emberek miatt költözik lakott területre a varjú, próbáljunk együtt élni velük

A közelmúltban számoltunk be arról, hogy a vetési varjak beköltöztek a kastélyparkba, ahol  megkeserítik a devecseriek életét. Szelle Ernő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Veszprém megyei koordinátora elmondta, a lakott területeken az ember közelségéhez jól alkalmazkodva számos madárfaj él. E fajok közül talán a vetési varjú városi jelenléte osztja meg leginkább a közvéleményt.

A vetési varjú korábban a mezőgazdasági területeken fészkelt, lakott területekre költözésüknek összetett okai vannak. Ebben döntő szerepet játszott több évtizedes üldöztetésük. A madárfajt évtizedeken keresztül méreggel irtották, szétlőtték fészektelepeiket, és vadásztak rájuk. A varjak ösztöneiktől hajtva a nagyobb védettséget nyújtó belterületeken vagy azok közvetlen szomszédságában alakítottak ki új kolóniákat, ahol riasztásukra, gyérítésükre csak korlátozottak a lehetőségek. Az élőhelyváltás másik fontos motivációs tényezője az urbánus területek folyamatos és bőséges táplálékkínálata. A varjak táplálékának jelentős részét a szeméttelepek és a lakosság által elszórt szerves hulladék folyamatosan biztosítja. A varjak továbbra is kijárnak a mezőgazdasági területekre, de az intenzív földművelés miatt megcsappant rovarvilág népesebb kolóniák eltartására már nem képes.

A vetési varjú számos „rossz” tulajdonsággal rendelkezik, ezért városi jelenléte tüske a lakosság egy részének szemében, ismerte el a természetvédő.  A nagytestű, fekete színű, társaságkedvelő, mindig szem előtt lévő, zajos madár kétségtelenül zavarja a fészektelepek közelében lakók nyugalmát. Károgása nem nevezhető fülemüledalnak, költési időszakban a kora hajnaltól késő estig tartó folyamatos ricsajozását nehezen tűrik az emberek.  Ürülékével és a fészekbe hordott, majd elhullajtott anyagokkal szennyezi a fák alatti területeket. A varjak városi jelenlétének zavaró hatásait mindenki számára megnyugtató módon lehetetlen kiküszöbölni.

Míg 1980-ban 250 ezer költőpár volt hazánkban, addig napjainkban igen egyenetlen területi eloszlásban, 25-30 ezer párra becsülhető a vetési varjak hazai állománya. Éppen ezért 2001 óta újra védett madárfaj, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Jelezte, a varjúnépesség csökkenése más fajokra is érzékenyen hatott. Az alföldi pusztákon, a varjak fészkeiben költő kék vércsék száma húsz év alatt a negyedére esett vissza, a vörös vércse egyes helyeken csaknem teljesen kipusztult. A mérgezésekre szintén érzékeny csóka gyakorlatilag eltűnt. A varjúfészkekben előszeretettel megtelepedő erdei fülesbaglyok száma is jelentősen visszaesett.

Szelle Ernő úgy vélte, amikor ítéletet mondunk felettük, vegyük figyelembe, hogy ezt a helyzetet mi emberek idéztük elő rossz döntéseinkkel, önző magatartásunkkal, a felelősséget pedig a varjakra kívánjuk hárítani. Gondolkodjunk felelősen, további sorsuk, akár a többi élőlényé, rajtunk, embereken múlik.